Hivatalt, de hogyan?

Ha biztos a kisebbségekkel foglalkozó állami hivatal pozíciója, ha nem változik az agenda tulajdonosa kétévente vagy minden választási ciklusban, akkor teljesen mindegy, hogy a problémakör tárca, kormánybiztosi poszt vagy valamilyen hivatal munkája.

LOVÁSZ ATTILA

 

Ebből a szemléletből kiindulva a kormánybiztosi hivatal megalapítása nem az ördögtől való, ahogyan a miniszterelnök-helyettesi hivatal sem volt. A lényeg: dolgozzon és ne a politikai kurzusok szerint változzon, a mindenkori kormányzat ad hoc hangulatai szerint.

Itt akár abba is hagyhatnánk, mert a kormánybiztosi hivatal Fico-kabinet által javasolt formájáról semmit nem tudunk. Csak azt, hogy kormánybiztos. Vajmi kevés annak megállapítására, hogy a kisebbségi agenda valóban az ígért status quo szellemében marad, vagy csak a parasztvakítás esete forog fönn, politikai nyilatkozatokkal ornamentizálva.

Ami viszont ennél sokkal lényegesebb, az az a módszer, ahogyan az önmagát közösségnek megfogalmazó kisebbség ügyeinek intézése alakul. Magyarán: majd a kormány mond valamit, a kormánybiztos meg végrehajtja – bármi áron –, vagy pedig az adott kisebbségi közösségeknek esetleg némi beleszólásuk is lesz. Az alulról építkezés elvét szem előtt tartva tehát felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük, ha felülről diktált, netán nem éppen kóser megoldások tanúi leszünk, akkor kár az adófizetők pénzéért egy biztosi trafikra. Bármiről volt is szó ugyanis az elmúlt időszakban, minden egyes javaslat, döntés-előkészítés egyetlen dolgon bukott meg: hiányzott egy-egy olyan testület, amely a kisebbségi közösségekben az önkormányzatiság elemeit hordozta volna. Chmel hivatalának korlátai pl. a kulturális intézmények, a kisebbségi média vagy támogatások terén éppen abban mutatkoztak meg, hogy politikai mandátummal rendelkező kormánytag lévén csak a keretek alakítására lehetett befolyása, nem a konkrét ügyvitelre. Pl. az a javaslat, hogy a kisebbségi közszolgálatimédia-tartalmakba beleszóljon, túlment az alkotmányosság határain, de nem volt kire bízni az ellenőrző, befolyásoló szerepet. Ugyanígy a kultúratámogatások terén is, a lehető legigazságosabbnak vagy célravezetőnek tűnő elosztás is magán hordta a politikailag motivált döntések bélyegét.

Ebben a pillanatban a hazai kisebbségeknek egyetlen legitim képviselője a legitim módon megválasztott politikai képviselet. Ez jó, de nem elég. A munkavállalók, a munkáltatók, a művészek, a vállalkozók és más társadalmi csoportok esetében a kormányzatnak van legitim tárgyalópartnere. A kisebbségek ügyében nincs. A parlamenti Híd politikai partner vagy politikai ellenfél, a parlamenten kívüli MKP ugyancsak, de még kisebb súllyal, az összes többi kisebbségi szervezet ugyanolyan jogállású, mint a helyi filatelistaklub vagy annak országos szervezete.

Radičová tudhatta, mégsem vágott neki, Fico pedig valószínűleg nem tudja, de kérdés, nekivág-e – a kisebbségi érdekképviselet nem lehet meg az önkormányzatiság elemeit tartalmazó, legitim szervezet nélkül. Össze lehet gründolni alulról, és a hatalom vagy elfogadja, vagy nem, és ösztönözni lehet felülről, megoldást majd találunk.

A labda fel van dobva, a kormánybiztosi hivatal törvényes megalakítása előtt van mit egyeztetni. Enélkül egy újabb, a kultúrafinanszírozás botrányoktól sosem mentes feladatán kívül semmit ellátni nem képes állami hivatal jön létre. Akkor meg mindegy, hogy a létező tárcák közül akár az egészségügyihez kerül-e a kisebbségi problematika. Jobb nem lesz.

Ajánló

Hétfő délután a Galántai járásban csapott le a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség egysége. Galántán, a Švermová utcán,...

Az Európai Bizottság új elnöke, Jean-Claude Juncker kecskére bízza a káposztát, amikor a volt francia...

Méretes zakót kapott a Debrecent és a Slovant búcsúztató Boriszov. Gála helyett sovány egygólos győzelmet aratott a...

Olvasta már?