Szép volt, Miklós! Szép volt, János!

Nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristának nevezte a Schmitt Pál plágiumügyét kirobbantó újságírókat múlt pénteken egy televíziós műsorban Kövér László. És e sorok írásakor, kedd délután, még mindig ő az Országgyűlés elnöke, sőt ideiglenes államfő. Ezzel pedig el is mondtunk mindent a magyar demokráciáról.

 

A Kövér-kirohanás egyébként nem csak ennyiből állt. Kiosztotta – mitugrász, agresszív, kivagyi kisebbségnek nevezte – a Lehet Más a Politika parlamenti frakcióját is. És ők még viszonylag jól jártak. A szocialistákról ugyanis azt fejtegette: „az lenne jó, ha egyáltalán nem lennének a parlamentben (…) Morális értelemben egy botrány, hogy ők ott vannak”.

Na már most, politikus a politikai ellenfeleiről sok mindent mondhat. Még akár ilyeneket is. Kövérnek ráadásul aktuális oka is volt egy kifakadásra – mondom kifakadásra, nem erre a verbális ámokfutásra –, e két párt ugyanis arra a zseniális következtetésre jutott, hogy nem vesz részt a május 2-i államfőválasztáson. Azt mondják ugyanis, hogy a jelölt (Áder János) nekik nem felel meg, mert fideszes, az eljárás meg nem más, mint színjáték. Hisztiznek tehát kicsit. A helyzet az, hogy ekkora parlamenti többség rendszerint olyan elnököt választ, amilyet akar, ha pártembert, hát pártembert. Mellesleg, ezt akarták annak idején a szocialisták is, amikor Szili Katalint indították, de ők még ahhoz is hülyék voltak, hogy ezt megcsinálják.

Ha tehát Kövér egyszerűen nyilvánosan kiröhögi őket, senkinek sem lehetett volna egy szava sem. Ő azonban bepörgött, nekiállt, és mondta, és mondta. Nem először egyébként, Schmitt lemondásakor már kifejtette egyszer, hogy a szocialisták parlamenti jelenléte botrány, de akkor rögtön bocsánatot is kért. Most nem. Függetlenül attól, hogy azért ebben az országban mintegy millióan – ki tudja, milyen absztrakt megfontolásból, de – csak a szocialistákat választják, és az LMP is bekerült valahogy a parlamentbe.

De mondom, politikusok között az ilyesmi minden bizonnyal másképp cseng. Amikor azonban Kövérnél terrorista az újságíró, aki megírja, hogy egy csaló az államfő, ott valami olyasmi történik, amit Európában talán Fehéroroszországban lehet büntetlenül megtenni, máshol már nem. Máshol ugyanis azt látják a történetben, ami valóban történik: a nyilatkozó egyfelől csalások eltitkolóinak védelmezője lesz, másfelől nekirohan a sajtószabadságnak. Ennek pedig – ha nem megy magától, miközben dadogva magyaráz valami elgurult gyógyszerről – a minimál-következménye a pártjából jövő politikai selyemzsinór. De nem nálunk.

Más kérdés, hogy nyilván vannak olyanok, akik egyetértenek vele, és büfögve, röhögve helyeselnek. Valahol messze, messze pedig Horthy Miklós és Kádár János összekacsint: ez az ő demokráciájuk.

Nagy Iván Zsolt

A szerző magyarországi publicista

 

Ajánló