Kormánybiztost? Minek?

A közeljövőben kisebbségi kormánybiztosa lesz Szlovákiának, jelezte nemrég Robert Fico. Úgy tűnik, a kormányfő érzi, szükség van legalább egy szimbolikus intézményre ezen a téren, ha már a kisebbségi és emberi jogi miniszterelnök-helyettes pozíciója megszűnik.

Kérdés viszont, mekkora értelme van annak, hogy legyen a kormánynak még egy, jogkörökkel nem rendelkező kirakatembere? Nem sok. De ha erre az emberre rábízzák a kisebbségi kulturális pályázatok éves szétosztását, egyből meggyűlik a dolga, és a baja is, mert olyan nincs, hogy mindenkinek tetszik az elosztás módja.

A kormányhivatalban jelenleg három alosztállyal működik a nemzeti kisebbségi főosztály: a kultúráért, az oktatásért és a kisebbségek jogállásáért felelős osztállyal. Egyesek szerint ezeket lehetne rákötni a kormánybiztos hivatalára, hogy ne vesszen el a megszűnő miniszterelnök-helyettesi hivatalstruktúra, és a jövőben talán egy kisebbségi minisztériummá alakulhatna a hivatal. Nem biztos, hogy ez a jó út. A hivatal tevékenysége ugyanis az elmúlt másfél év alatt a hatásköri törvény hibáit nyögte, nem tudott elég hatékony lenni. Az oktatásügyben például sorra történtek olyan, kisebbségeket érintő dolgok, amiről a kormányhivatalban nem is tudtak. A miniszterelnök-helyettesnek ráadásul nem volt klasszikus miniszteri hatalma, a hivatal döntéseit a kormányhivatal vezetőjének kellett jóváhagynia, vagyis bizonyos értelemben a hivatalvezető a miniszterelnök-helyettes felett állt. Ha tehát a kisebbségek érdekképviseletét vállaló párt(ok) a jövőben eredményeket akarnak a kisebbségi kultúra vagy oktatás terén, inkább a kulturális és az oktatásügyi tárcát igyekezzenek megkaparintani, mintsem egy újra és újra felépítendő, toldott-foldott jogkörű miniszterelnök-helyettesi hivatalt.

De mi legyen a kisebbségi kormánybiztossal? Fico számára a legegyszerűbb döntés az, lenne, ha a kormánybiztost megajándékozná a kulturális pályázatok szétosztásának jogkörével. Egy baj van csak, a biztost valaki alá kell rendelni, aki aláírhatja a végső döntéseket, akinek pedig nem tetszik az elosztás, a fő illetékest szapulja majd. A miniszterelnöknek erre sem ideje, sem kedve. Miért ne lehetne ez egy független, külön jogállással bíró dotációs rendszer, mint az audiovizuális alap esetében? A kormányhivatal porladó emberi jogi és kisebségi főosztályát pedigvisszacsatolnák a kultúrába, hogy legyen, aki felügyeli a kisebbségi törvények betartását. Persze egy olyan igazgatóval, aki nem a miniszter bábja. Ha ezt Fico és Maďarič meglépné, minimálisra csökkentenék a támadási felületet úgy a kisebbségi, mint az emberi jogi aktivisták számára. Még a melegek is örülhetnének, hogy foglalkozik velük valaki. Már csak az a kérdés, ki fia-borja legyen ez az igazgató, mert hát az ő hozzáállásán múlik majd a legtöbb. A legszerencsésebb az lenne, ha mindenkit képviselni tudna. Találni kell tehát egy ruszin-zsidó gyökerekkel rendelkező magyar romát, aki felvállalja, hogy az azonos neműek iránt vonzódik. Hajrá!

Ajánló

A csallóközi faluban a leköszönő polgármester, Tóth Ernő (MKP) nem adta át az új polgármesternek, Ürögi Jánosnak (...

Ami eddig előrehaladott állapotban volt, az most válságosra fordult. Az idei államfőválasztás, majd az...

Megállapodás született az Európai Unió állam- illetve kormányfői között arról, hogy sürgősen fel kell...