Kormánybiztost? Minek?

A közeljövőben kisebbségi kormánybiztosa lesz Szlovákiának, jelezte nemrég Robert Fico. Úgy tűnik, a kormányfő érzi, szükség van legalább egy szimbolikus intézményre ezen a téren, ha már a kisebbségi és emberi jogi miniszterelnök-helyettes pozíciója megszűnik.

Kérdés viszont, mekkora értelme van annak, hogy legyen a kormánynak még egy, jogkörökkel nem rendelkező kirakatembere? Nem sok. De ha erre az emberre rábízzák a kisebbségi kulturális pályázatok éves szétosztását, egyből meggyűlik a dolga, és a baja is, mert olyan nincs, hogy mindenkinek tetszik az elosztás módja.

A kormányhivatalban jelenleg három alosztállyal működik a nemzeti kisebbségi főosztály: a kultúráért, az oktatásért és a kisebbségek jogállásáért felelős osztállyal. Egyesek szerint ezeket lehetne rákötni a kormánybiztos hivatalára, hogy ne vesszen el a megszűnő miniszterelnök-helyettesi hivatalstruktúra, és a jövőben talán egy kisebbségi minisztériummá alakulhatna a hivatal. Nem biztos, hogy ez a jó út. A hivatal tevékenysége ugyanis az elmúlt másfél év alatt a hatásköri törvény hibáit nyögte, nem tudott elég hatékony lenni. Az oktatásügyben például sorra történtek olyan, kisebbségeket érintő dolgok, amiről a kormányhivatalban nem is tudtak. A miniszterelnök-helyettesnek ráadásul nem volt klasszikus miniszteri hatalma, a hivatal döntéseit a kormányhivatal vezetőjének kellett jóváhagynia, vagyis bizonyos értelemben a hivatalvezető a miniszterelnök-helyettes felett állt. Ha tehát a kisebbségek érdekképviseletét vállaló párt(ok) a jövőben eredményeket akarnak a kisebbségi kultúra vagy oktatás terén, inkább a kulturális és az oktatásügyi tárcát igyekezzenek megkaparintani, mintsem egy újra és újra felépítendő, toldott-foldott jogkörű miniszterelnök-helyettesi hivatalt.

De mi legyen a kisebbségi kormánybiztossal? Fico számára a legegyszerűbb döntés az, lenne, ha a kormánybiztost megajándékozná a kulturális pályázatok szétosztásának jogkörével. Egy baj van csak, a biztost valaki alá kell rendelni, aki aláírhatja a végső döntéseket, akinek pedig nem tetszik az elosztás, a fő illetékest szapulja majd. A miniszterelnöknek erre sem ideje, sem kedve. Miért ne lehetne ez egy független, külön jogállással bíró dotációs rendszer, mint az audiovizuális alap esetében? A kormányhivatal porladó emberi jogi és kisebségi főosztályát pedigvisszacsatolnák a kultúrába, hogy legyen, aki felügyeli a kisebbségi törvények betartását. Persze egy olyan igazgatóval, aki nem a miniszter bábja. Ha ezt Fico és Maďarič meglépné, minimálisra csökkentenék a támadási felületet úgy a kisebbségi, mint az emberi jogi aktivisták számára. Még a melegek is örülhetnének, hogy foglalkozik velük valaki. Már csak az a kérdés, ki fia-borja legyen ez az igazgató, mert hát az ő hozzáállásán múlik majd a legtöbb. A legszerencsésebb az lenne, ha mindenkit képviselni tudna. Találni kell tehát egy ruszin-zsidó gyökerekkel rendelkező magyar romát, aki felvállalja, hogy az azonos neműek iránt vonzódik. Hajrá!

Ajánló

A kulturális minisztériumban panaszolták be a szenci plébániát ismeretlenek a magyar nyelvű plébániai hirdetések...

A nyári uborkaszezonnak vége, a politikusok is visszatérnek a szabadságukról. S bár a nyári hónapokban érdemi...

Elgázoltak egy földön fekvő férfit Nagymánya és Valkháza (Vlkas) között hétfő este. A 46 éves férfi a helyszínen...