Irány az alkotmányos többség?

De azon felmérések sem elhanyagolhatók, amelyek egyre sűrűbben jelennek meg a honi médiában. Igaz, jobbára nem találják el a leendő eredményeket, mindenesetre a választói magatartást igenis befolyásolják. Ha egy párt folyamatosan a megválaszthatósági küszöb alatt teljesít, senki nem veszi komolyan. Bezzeg amint 5 százalék fölé kerül, megjelennek nála a politikai újságírók, ragozzák a nevét, „helyzetbe kerül”. Ha tehát gazdag háttérember lennék egy kis párt hátterében, biztosan megvásárolnék egy hangzatosabb nevű ügynökséget, és elérném, hogy pártomat 5 százalék fölé helyezzék. A többit az önjáró médiahisztéria elintézi helyettem. S mérget vennék rá, volt már ilyen gyakorlat a szlovák demokratikus politika 22 éves történetében.
A jelentéktelen, kicsi, nem befutó pártok természetes velejárói a szabad pártversengésnek, most sem áll módunkban megkérdőjelezni legitim voltukat és tiszta szándékaikat. Ha viszont sok ilyen párt van, akkor fel kell készülnünk arra, hogy a választások eredménye köszönő viszonyban sem lesz a pártpreferencia-mérésekkel. A szlovák pártlistás arányos rendszerű választási modellben az 5 százalékot elért pártok között százalékarányuk szerint elosztják a mandátumokat. A fennmaradó mandátumok (amelyek a be nem jutott pártokéi) a második fordulóba kerülnek, s újra a bejutott pártok szavazataránya szerint arányosan osztják el azokat. A be nem jutott pártok szavazatai mindig a legerősebb pártokat erősítik.
Szlovákiai helyzetre lebontva: világos, hogy a választások aritmetikai győztese a Smer lesz. Az viszont nem mindegy, milyen arányban nyer, s az sem, mennyi lesz a második szkrutíniumban elosztható mandátumok száma. Ha ugyanis sok kis párt sok be nem jutott képviselője sok mandátumot hagy újraelosztásra, Fico 40 százalékkal még alkotmányos, 90 mandátumos többséget is szerezhet. Ami önmagában elképzelhetetlen perspektíva, hiszen ahhoz, hogy Orbánhoz hasonló dominanciája legyen, elég neki a kényelmes többség is, hazánkban alig van háromötödös törvény.
Tehát: szép dolog, hogy pártok és aktivisták egy része azt hiszi, lehet más a politika. Nagyon jó is lenne, ha más lenne. De a mai kínálatban csupa olyan kicsi, kezdő pártot látunk, amelynek munkája által a) nem lesz más a politika, b) ha rájuk szavazunk, a Smerre szavazunk. A parlamenti matematika kegyetlen, nem enged. De szlovákiai viszonylatban az is a Smerre szavaz, aki nem szavaz – bár ő már rögtön az első számolási fordulóban. A választások során nem feltétlenül kell a választónak kalkulálnia, sőt. De ha már kalkulál, akkor legalább jól tegye. Ha rosszul teszi, Fico olyan alkotmányos többséget szerezhet, amire semmi szüksége. S ebben nem az a rossz, hogy valaki, aki esetleg nekünk nem tetszik annyira, kormányozni fog, hanem az, hogy ezt fékek, ellensúlyok nélkül teszi. Ha pedig így teszi, akkor teljesen mellékes, hogy ezzel az ország lakossága után rögtön a párt maga jár rosszul.