Majomország

A történelem során gyakran tapasztalhattuk, hogy - az állítólag világtól elrugaszkodott -poéták és írók zseniálisan látták előre a dolgokat, s alkotásaikban, bizony, figyelmeztették embertársaikat a készülő katasztrófákra. Weöres Sándor e sorok írójánál máris belépett a látnok zsenik kategóriájába -lásd a cikket indító idézetet.
Majombűvöletben élünk, és senki nem tudja már, ki kiről, mit, mikor, hogyan, milyen úton, csak azt látjuk, hogy sáros itt ám mindenki, a leginkább pedig azok, akik morális direktívákat kiáltanak világgá - lehetőleg naponta. Továbbra is fenntartva azon gyógyíthatatlan véleményünket, hogy az idestova hat éves Gorilla-aktát csak és kizárólag a választások okán szellőztette meg valaki, méghozzá az irányított információk gyakorlatával ellentétesen eléggé hanyag és dilettáns módon,annyi biztos: ha valaki a politika és a gazdaság összefonódásának új establishmentjeit véli fölfedezni és a mai társadalom totális csődjét látja előrevetítve, igaza van. Nojó, de miért? És hogyan tovább?
E sorok írója régóta ismer egy embert, aki állami vállalat élén állt, annak szénáját rendbe rakta havi (mai viszonyok közt) 2 és fél ezerért, és amikor év végi (mai viszonyokra számított) 30 ezres prémiumát szellőztette a sajtó, csak ennyit mondott: rendbe raktam a céget, nem loptam és nem is készülök, bocsi, de nekem a sikerdíj az üzlet. A vállalatvezető egy évvel később távozott, utóda havi kétezerért és évi kétszer 10 ezres prémiumért összekalapált 40 milliónyi adósságot, tönkretette a céget, majd amikor okkal s joggal kirúgták, politikai színezetű összeesküvésről értekezett. Most a politikába készül.
Mindezt csak azért fontos megemlíteni, kedves Olvasóink, mert a tapasztalat bizony az, hogy a tisztességes, jól dolgozó, nem tolvajló és nem pénzszóró vezető egyetlen igazi elismerése továbbra is az irigység, az intrika, a lenézés, esetenként leköpés, és az átlagot jócskán meghaladó bérének (ami annak a másiknak zsebpénz) nyilvános ostorozása. Amásik oldalon a hetvenezres karóra, a jacht, a magánhelikopter, a Rotschildokat megszégyenítő istálló luxuslimuzinokkal, a haveri kölcsönből vásárolt hacienda és a garázsban székelő cégeknek juttatott milliárdok senkit nem hatnak meg, az előzőekben vázolt tulajdonságokat mutató politikusok vígan számíthatnak arra, hogy a jövő szezonban háromezret keresnek zsebpénzként és még politikai kérdésekben morális nyilatkozatokra is vetemednek.
Nem a Gorilla miatt, de majomországban élünk. Azokat, akik X-szel és Y-nal bizniszeltek állami vagyon kárára, mi választottuk. 22 év alatt elértük, hogy a tisztesség az utolsó szempont a politikai karrierben - sajnos a választóknál is. Mi kicsiben kenjük meg a rendőrt, ők nagyban mutyiznak. S kik nem? No látják, ez a 2012-es választások egyik nagy kérdése! Sok sikert a megválaszolásához. Hogy ne járjunk úgy, ahogy Weöres megjósolta: „...majomkézben majomfegyver,/ a majmoké a világ.“