Sir Matovič klubja

Most megnyugodhatunk, a kép világos lett, Matovič nem skizoid. Pontosan annyira egyszerű ember ő, mint volt Háry János – ha emlékeznek rá, mit mondott, amikor a bécsi udvarról számolt be, minden világos lett. Háry János elmeséli, hogy megérkezésekor a császár, dolgos ember lévén, aranylócán aranykukoricát morzsolt az udvar aranytyúkjainak. Mi mást mondhatott volna Háry, hiszen az egyszeri embernek fogalma nem volt arról, mit csinál egy császár, azt hitte, ugyanazt, mint falubéli sorstársai, ősz lévén, lócán kukoricát morzsolt, csak őcsászári fensége mindezt arany és gyémánt közepette.  Valahogy így van vele Matovič. Egyszerű ember ő – nem bántjuk, maga terjeszti magáról – honnan tudná, mit kell kezdeni egy országgyűlésben, törvényhozásban. Szerinte a hatalmat gyakorolni nem más, mint uralkodni. Nem más, mint alattvalókkal rendelkezni, azok sorsáról jó s rossz időkben egyaránt dönteni – ami nem azonos a gondoskodással, ugyebár.

Így hát a mi egyszerű emberünk az ő egyszerűségében megtalálta az üzenetet. A magyarokat felügyelni kell. Ha Fico nyer, semmi baj, majd ő felügyeli a magyarokat. Ha viszont a jobboldal nyerne (bár a jóisten tudja, Matovič mitől jobboldal), akkor ő szívesen vállalja ezt a feladatot, Slotára nincs szükség. Magyarra fordítva: Matovičnak nem Slota agendájával van baja, hanem a terítéssel. Ezen a téren ő jobbat tud mutatni, gondolja.

Nos, nem tud.

Ahhoz, hogy a sellyei Galvan (nem reklám, megszűnt, kedves kis harmadosztályú hely volt) és a párizsi Ritz közötti különbséget megszüntessük, nem elég a Ritzben használt  evőeszközt és porcelánt beszerezni. Ahhoz séf is kell, meg konyha, meg némi genius loci, s ugyebár, a kultúra sem mellékes. S ha már közhelyeket pufogtatunk, Hofi már rég megmondta, hogy ha nem működik a kupleráj, bizony nem a bútort kell kicserélni.

Matovič tehát megüzente, pontosan mit ért politikán, mi az ő üzenete. Nem kormányozni, hanem uralkodni, nem polgártársaknak tekinteni a kisebbségieket, hanem felügyelni való dedósoknak, netán ellenségnek. Ez az a politika, ami Szlovákia, mint demokratikus és szabad ország fenntarthatóságát kérdőjelezi meg alapjaiban, azét a Szlovákiáét, amelynek oly hű honfia nevezett politikus.

A viktoriánus Angliában nemesi körökben (ezt csak azért, hogy a nagyon egyszerű emberünk is tudomást szerezhessen róla) a legnagyobb sértésnek számított, ha egy lord az mondta a másiknak: Sir, önnel egy sosem lennék egy klubban. Sir Martin Mojžiš, Ondrej Dostál, Peter Zajac, Jeňo Korda, ti nem szégyellitek ezt a társaságot?