Tudásalapú gazdaság? Hol?

A rádiós tudósítást nem követte tucatnyi elemzés a sajtóban és a mindentudó blogokon, s néhányan csak szomorúan tudomásul vették, hogy egy évfolyamnyi fizikatanár hiányzik majd a képzésből olyan egyetemen, amely alapvetően fizikával foglalkozó tudós emberről kapta a nevét. A műszaki és természettudományi tanulmányok mintha nem lennének divatban – bár a műszaki egyetemekre elég diák jelentkezik kis hazánkban, a diplomás-túlképzés inkább a bölcsész szakmákra, valamint a közgazdászokra és jogászokra jellemző. Míg a kilencvenes évek elején a jogi vagy közgáz diploma azonos volt a biztos munkahellyel, ma Dunát lehet rekeszteni állástalan végzettekkel.
Ha valaki azt gondolná, telítődött a piac, téved. A fejvadászok továbbra is jelentős számú diplomást keresnek, még jogi és közgazdasági, meg bölcsész végzettségekkel is. A probléma a Sme napilap szerint ott van, hogy nagyszámú diplomás (közel egy harmaduk) a megfelelő képesítés mellett nem rendelkezik megfelelő képzettséggel, a formai előírások alapján kiadott nyelvi tudás valójában semmire sem használható. A műszakiaknál még rosszabb a helyzet, mert a szakmát megtanulták sokszor, de nem tudják anyanyelvükön kívül használni. Vissza az elejére: ha a fizikatanári képzésben ilyen lyuk alakult ki, a piac úgy reagálna a maga természetéből adódóan, hogy fölmegy a fizikatanárok fizetése, de nem így történt, minden maradt a régiben.
A munkaerőpiac kegyetlen, és a mai felsőfokú képzés valami roppantul érdekeset produkált: a két évtizede még vígan középiskolás munkahelyekből egyetemiek lettek, az egyetemek pedig emiatt „felhígultak”. A szakmai tudást ma sem garantálja semmilyen papír, az igazi képességek a gyakorlatban mutatkoznak meg, s az ember karrierje során szerzett ismeretei és tapasztalatai nem írhatók felül semmivel. E gondolatok üres szócséplésnek hangzanának, ha nem kötnénk össze azzal a felismeréssel, hogy a válság idején az elbocsátottak zöme középkorú, a növekedő nyugdíjkorhatár mellett ötven fölött munkát találni lehetetlen, a fel sem vett munkatársak zöme friss diplomás, iskolai évek alatt szerzett tapasztalat hiányában reménye nincs az ifjúnak elhelyezkedni. A kelet-európai országokban a politikai osztály pedig a tudás alapú társadalomról papol – mindenalap nélkül. Ha ugyanis nincs, vagy csökken a termelés, a szakmunkások mellett a diplomások sem kellenek. S ehhez még egy jelenség: a gazdaság minden szegmensében a termelő, gyártó húzza a rövidebbet, a kereskedő hozzáadott értéke – legalábbis papírforma szerint – többszöröse a gyártóénak. Mindenki válságról beszél, de a rendszer, amelyet helyszűke miatt csak felületesen írhattunk le, beteg. Még akkor is, ha a félszázalékos GDP-emelkedés nem recesszió, csak kisebb növekedés, s még akkor is, ha a pénzügyi válságról szóló hírek jelentős része színtiszta költészet.