Koszovói Kőmíves Kelemenek

Husángok, kőzápor, benzines palackok versus gumilövedékek, vízágyúk. És lövések. Lassan négy éve, hogy Koszovó kikiáltotta függetlenségét, de a pristinai kormány mindmáig nem tudta kiterjeszteni fennhatóságát Észak-Koszovóra, ahol vagy 60 ezer szerb él egy tömbben. Ezek nem ismerik el a koszovói kormányt, csak szerb tisztviselőknek engedelmeskednek, s máig dinárral fizetnek. A helyzet júliusban mérgesedett el, amikor a pristinai kormány megpróbálta ellenőrzése alá vonni az Észak-Koszovó és Szerbia közötti két átkelőt. Az első összecsapások után a KFOR vette itt át a felügyeletet, de az összecsapások így is rendszeresek lettek és egyre hevesebbek. A NATO a héten figyelmeztetett: ha még egyszer rálőnek a katonáira, éles fegyverrel fognak válaszolni. Az észak-koszovói szerbek közölték, csak egy megoldást fogadnak el, ők Szerbiához akarnak tartozni, változtassák meg az országhatárt. Ezt sem az EU, sem a NATO nem akarja. A lényeg: a mitrovicai szerbek mindezt nem tehetnék jelentős belgrádi politikai körök támogatása nélkül. Az észak-koszovói barikádháborúnak tehát alapvetően két oka van. Az egyik a szerb politika, amely nem hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét. A másik: a szerb és albán bűnbandák, maffiavezérek kihasználják a mitrovicai szerbek hazafias érzelmeit, számukra aranybánya, hogy az átkelőkön nincs vámellenőrzés. A zavargások fő szervezője állítólag egy kopaszra borotvált, nagyhatalmú szerb maffiózó, Zvonko Veszelinovics, aki a napokban az International Herald Tribune-nak azt nyilatkozta, ő csak egy tisztességes olajimportőr, nem irányít semmiféle alvilági üzlethálózatot, s nem érti, miért adott ki ellene az EULEX körözést csempészés és adócsalás vádjával.

Az EU égisze alatt hónapokkal ezelőtt döcögős, technikainak nevezett tárgyalások kezdődtek a szerb és a koszovói kormány között a rendezésről. E tárgyalások valójában nem technikai kérdésekről szólnak, hanem politikaiak, amit a koszovói vámpecsétről hetekig tartó vita is bizonyított. Végül Pristina engedett, belement abba, hogy a pecséten ne legyen ott államiságának jelképe, a koszovói címer.

Belgrád most pánikban van. Azt szeretné, ha a jövő pénteki uniós csúcson az állam- és kormányfők megszavaznák, hogy Szerbia megkapja a hivatalos EU-tagjelölti státust. Arra hivatkozik, teljesítette a legfontosabb uniós feltételt, Hágába szállította a legfőbb háborús bűnösöket (Karadzsicsot, Mladicsot és Hadzsicsot). De több EU-vezető is közölte, ez kevés, Belgrádnak Koszovó ügyében is előre kell lépnie. Ezért tegnap újból tárgyalóasztalhoz ültek a belgrádi és a pristinai kormány képviselői.

Belgrád, ha akarná, le tudná csillapítani az észak-koszovói kedélyeket. És amíg ezt meg nem teszi, amíg a szerbek el nem fogadják azt a realitást, hogy Koszovó már nem az övék, addig óriási hiba lenne őket tagjelöltként elismerni. Éppen ezért majdnem biztos, hogy az EU ezt meg fogja tenni.