Katonásdi milliárdokért

Azt hihettük a hét elején, mára lerágott csont lesz a lehallgatási műbalhé. Csakhogy, mint minden zűrös esetben, a balhét követő trágyalécsorgás pontosan azt igazolja, hogy a probléma nem maga a lehallgatás, hanem az a beteg és tarthatatlan közeg, amelyben ez az egész zajlik – milliárdokért. Nézzük csak meg szépen sorjában.
Először: A szlovák titkosszolgálatok botrányok sorát voltak képesek legyártani, de kérdezzük csak meg, hány maffiózó ül a rácsok mögött azért, mert a titokszolgák megfelelő mennyiségű muníciót szolgáltattak a bűnüldöző szerveknek. Ha van is ilyen, fél kezünk ujjai elegendők a nyilvántartáshoz.
Másodszor: Mi történik a titkosszolgálati módszerekkel szerzett információkkal? A legális, bíró által engedélyezett felvételek is eljuttathatnak oda, hogy bűncselekmény nem történt. Ez esetben a felvételt 30 napon belül meg kell semmisíteni. Legalább egy esetben e lapban szerezhettünk tudomást arról, hogy egy márciusi, bűncselekményt nem tartalmazó felvételt decemberben, kampánycélokból szivárogtattak ki.
Harmadszor: Hány olyan titkosszolgálati megfigyelés van, ahol a titokszolga saját zsebére dolgozva konkurens környezetnek adott el pl. gazdasági jellegű információkat? Nem tudjuk, de hogy vannak ilyenek, arra akár fogadni is lehetne. Negyedszer: Ki fizeti azt a titokszolgát, aki információkat szivárogtat ki? Ne feledjük, ha a közélet tisztaságát célozza a kiszivárogtatás, akkor miért hónapokkal később jutnak felvételek vagy átiratok a nyilvánosság elé? Két-három hónapja, amikor valamelyik felvétel készült, akkor nem volt fontos a nyilvánosság? Csak most?
Ötödször: Ha a titkosszolgálatok valamelyike nem képes a saját maga által összegyűjtött információhalmazt megvédeni, vajon miként védi meg a hazát? Az információ hatalom, ha nem vigyáznak rá az adóeurókból rendesen, akkor kit szolgálnak, milyen alantas célokat követnek, és ki lesz a következő áldozat? A kérdés független attól, hogy most Kovács, Vavrová vagy Galko tekintendőe áldozatnak.
S végül: Ha már annyira felháborította a sok honatyát és honleányt ez a lehallgatási botrány, vajon az elmúlt 18 esztendőben ez ügyben mi a jó fenét csináltak? Miért olyan rossz a szabályozás, hogy legalább öt intézmény hallgathat le legálisan, ki tudja, milyen megfontolásból? A szlovák titkosszolgálatok történetében egy (amnesztia miatt soha tisztességesen le nem zárható) gyilkossági ügy is szerepel. A honi információs szolgálatok eddig csak azt voltak képesek bizonyítani, hogy bármelyikünk, sőt, saját maguk kompromittálására van elég muníció, de az ország valós gazdasági, politikai, katonai érdekeinek védelme kapcsán inkább nemzetbiztonsági kockázatokról beszélgethetnénk.
A legszomorúbb ebben az ügyben pedig az, hogy van egy párt, amelyet nem kell szeretni, sőt, még választani sem kell, de valahogy kilóg a sorból. S most a szemünk előtt zajlik ennek a pártnak a karaktergyilkossága. Ami nem azt jelenti, hogy Galko angyal és az SaS-t védeni kell, hanem azt, hogy holnap bármelyik garnitúra megkaphatja a magáét.
Mindez zajlik az adófizetők pénzéért, játsszák a fiúk a katonásdit. Csak nehogy úgy járjanak, mit e sorok írójának egykori laktanyája, amelynek őrségét a diszkóból hazatérő, részeg falusi legények megverték és megitták a titokban trezorba zárt borovicskát (a titkos katonai iratok mellé rakottat). A laktanya elsővonalas harci alakulat volt... Így védtük a hazát. S anno a szüleink állták a számlát. Most meg mi.