Naivan és keményfejűen

A témát nem azért boncolgatjuk, mert azt gondoljuk, hogy a „közösen, vagy sehogy“ elmélete és gyakorlata az egyetlen üdvözítő. Nem az. Azt viszont továbbra is jó lenne tudomásul venni, hogy a szavazatok számának maximalizálása a hatékony érdekvédelem első lépéseinek egyik legfontosabbika. Parlamenten kívül vagy 8-10 ellenzéki képviselővel legfeljebb nyilatkozatokat lehet kiadni hetente - no jó, a parlamentben kissé hallhatóbb a politikai erő hangja, mint kívüle -, de a hatékony érdekvédelemhez számbeli erő kell, legalábbis szlovákiai viszonylatban. Még ellenzékben is előfordulhat, hogy a kormányzat akarhat valamit, pl. egy alkotmánytörvényhez gyűjt szavazatokat, ha jól emlékezünk, a Moravčík-kormány idején az akkori MKDM-Együttélés került már ilyen helyzetbe. Nos, summa summárum, meg kell a hazai magyarokat győzni, válasszanak, most hogy két párt van, mindenki a sajátját, és a meggyőzés egyik leghatékonyabb módja tudatni a választóval, van közös nevező és közösen felvállalható érdek a választás után. Az érdek megfogalmazható, és akkor a két párt versenye valóban a módszerek versenyévé válik.
Az érdek megfogalmazása nem könnyű, de van néhány terület, amelyen liberális, konzervatív, nemzeti vagy keresztény, baloldali vagy jobboldali szavazó és politikus egyaránt egyetérthet. A kérnyelvűség a vegyesen lakott vidékeken igenis érték, az otthon érzésének egyik záloga, önmagában is minőségibbé teszi a tisztelt polgár életét. A szabad hivatali nyelvhasználat akármennyire is gesztus, az életminőség egyik emelője. A szabad iskolaválasztás vagy a kulturális javak létrehozásának és terjesztésének arányos finanszírozása ugyancsak minden kisebbségi politika iránt elkötelezett formáció választási programjának kiemelkedő része.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az életszínvonal, a munkalehetőség, a családtámogatás vagy a közoktatás színvonala nem elhanyagolható, mint ahogyan igenis nagyon fontos kérdés, mi legyen a regionális és kommunális politikával azokon a helyeken, ahol a megszólítható választók élnek.
Nem mindegy hát, fontos-e egy-egy út, vasúti vonal, ipari létesítmény vagy környezeti beruházás, s ezt még akkor is meg kell vitatni és akkor is boncolgatni kell, ha esetenként az az érzésünk, hogy a munkahelyteremtés migrációval jár, amire mindig jobbára a kisebbség fizet rá.
Minden szerzői jogdíj nélkül, íme, néhány példa, amelynek leendő közös támogatása, közös képviselete lehet két párt választási üzenete, még ha egyébként versenyezni és nem összeolvadni vagy „koalíciózni“ akar is. Ha ezt látja a választó, kisebb a valószínűsége annak, hogy távol maradjon az urnától, mondván, nem kér a politikából mint úri huncutságból. S ha ez a gondolatmenet naivnak tűnik, akkor nem baj, minden nem szokványos megoldás, üzenet naivnak, kivitelezhetetlennek és lehetetlennek tűnt. Annak a valószínűsége, hogy alapkérdésekben két versengő párt az együttműködést szorgalmazza még mindig nagyobb, mint amilyen esélyekkel indultak el folyamatok '56-ban vagy '68-ban.