Az önjáró miniszter

Lehet, Simon eltávolítása nincs napirenden, de az egészen szokatlan, hogy egy párt miniszterének nem az ellenzékkel, hanem saját kollégáival van a legtöbb nézeteltérése. Ráadásul a mezőgazdasági miniszter személyében olyan politikus kerülhet távolabb a párttól, akiben korábban hosszú távon a Híd egyik meghatározó alakját látták.

Simon késő ősszel többször is vitába keveredett a Híd vezetésével. A miniszter azt kifogásolta, hogy nem hagynak neki elég teret az önálló döntésekhez, a pártban pedig Simon önfejűségét és irányíthatatlanságát kritizálták. Ami még furcsább, hogy mindkét fél részéről súlyos állítások hangzottak el a másik fél felé, és a vita egyáltalán nem diplomatikusan, a színfalak mögött zajlott.

Mikor Simon októberben a szarvasmarha-tenyésztőknek járó állami támogatás ügyében veszett össze a pártjával, Bugár leváltással fenyegette meg miniszterét, majd kölcsönösen a lobbicsoportok befolyásával vádolták meg egymást – Simon a pártot, Bugár pedig a minisztériumot. A tárcavezető meglepte a Hídat az állami erdészet új igazgatójának kinevezésével is, mivel nem egyeztetett a jelölt nevéről, a restitúciók ügyében pedig kimondottan kínos helyzet állt elő: saját párttársa, Jakab Elemér nyújtott be egy módosító javaslatot Simon eredeti törvénytervezetéhez anélkül, hogy a miniszterrel a párton belül egyeztetett volna – Bugár Béla egyébként Jakab álláspontját támogatta.

Simon önfejűsége közismert, nem véletlen, hogy a tárcavezető volt az első, aki a feszültségek fokozódásával elsőként hagyta el az MKP-t. A Híd formálódása idején rengeteget segített a párton, nevét adta a kezdeményezéshez, és a rimaszombati, hozzá személyesen is kötődő helyi szervezeteket vezényelte át az új formációba. Az utóbbi hónapok eseményei viszont azt mutatják, hogy magához a párthoz aligha kötődik szorosan.

Simon irányíthatatlansága felhívja a figyelmet arra a problémára, hogy bő másfél évvel a Híd létrejötte után még mindig nagyon gyenge a párt ideológiai egysége. Továbbra sem látszik tisztán, pontosan milyen elvek hozták össze és tartják együtt Bugár Bélát, Ivan Švejnát, Jakab Elemért vagy Simont. A sorsközösség érzete nélkül pedig pontosan az fog történni, mint a mezőgazdasági miniszterrel: a belharcok a nyilvánosság előtt zajlanak majd, nélkülöznek minden eleganciát, és ártanak a pártnak.