Hipp-hopp, jön Knut

Ám így mindannyiunk Knutja lett, amolyan nyelvi megváltó, akitől a magyar kisebbség – miután a finoman szólva is kevéssé hatékonynak nevezhető MSZP-s irányítású magyar diplomácia csődöt mondott, az ellenzékben tevékenykedő hazai magyar politikai reprezentáció lehetőségei behatároltak voltak – a végső megoldást remélte, miután sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament nem tudott, de inkább nem akart mit kezdeni a két szomszédvár béka-egér harcával, mondván: ez az ő ügyük. Knut jött, látott, hazament. Mikor tavaly itt járt, tárgyalt Robert Fico miniszterelnökkel, Marek Maďarič kulturális miniszterrel, a Most-Híd és az MKP képviselőivel, a Kerekasztal lovagjaival, mosolygott, hangsúlyozta a konszenzus fontosságát, asszisztensei jegyzeteltek, majd nem sokkal látogatását követően a főbiztos kiadott egy állásfoglalást, mely a szlovákok szerint a szlovákoknak, a magyarok szerint a magyaroknak adott igazat. Patthelyzet. A héten is itt járt, lefutotta a szokásos pozsonyi körét, melyet vendéglátói nem szerveztek túl, a pénteken elfogadott törvénymódosítást csak kedden kapta kézhez a főbiztos. (Hát nem akadt az államigazgatásban egy fordító, aki a hétvégén összedobta volna? Vagy annyira nem volt fontos?) Ezzel méltatlan helyzetbe hozták őt, hisz a törvény jelen formájával nem tudott megismerkedni, így az erre irányuló újságírói kérdéseket is kénytelen volt elhárítani. Ciki. Vollebaek elmondta: „hát, jobban örülnék, ha ezek a fránya bírságok teljesen eltűnnének”, mindenki meghallgatta őt, majd kifejtették, hogy ez miért nem lehetséges. Röviden Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője fogalmazta meg lapunknak, amikor azt mondta: erre partnereink részéről nem volt kellő politikai akarat. Azt, hogy a szlovák kereszténydemokraták inkább szlovákok, és csak aztán kereszténydemokraták, már a Čarnogurský-kormány idejéből tudtuk, s ez most is bebizonyosodott, képviselőik el se mentek a törvényről szóló első egyeztetésre. Azt pedig, hogy az SaS értelmezése szerint a szlovák liberálisok számára is első a nemzet, és csak aztán jön a liberalizmus, most megtudhattuk. Olyan országban pedig, ahol még a liberálisok is úgy vélik, hogy az állam nyelve törvényi védelemre szorul – miközben az ezt bejelentő miniszter a sajtótájékoztatóján a „legfontosabb message” kifejezést használja –, a norvég mosolydiplomácia vajmi kevés sikerre számíthat. Vollebaek biztosan megint kiad egy állásfoglalást, melyet aztán...