Megérte?

Mert nagyon is valós a polgárháború – a legrosszabb esetben több síkon folytatódó polgárháború – veszélye, nemcsak a síiták és a szunniták között, hanem a kurdok és arabok között, s a törzsi viszályok mellett jelen van a zavarosban halászó al-Kaida is. Ezért vonul ki Amerika úgy, hogy marad. Mert ki hiszi azt el, hogy az iraki erők kiképzéséhez 50 ezer állig felfegyverzett amerikai katonára van szükség? Azt sem hiszi el senki, hogy ha majd megtámadják őket, nem lőnek vissza. És máris megint nyakig benne lesznek.
Indokolt volt-e az iraki háború, amely megosztotta Európát, az akkori amerikai kormánypropaganda szerint a régi és az új Európára? Még egyértelműbben: ésszerűen cselekedett-e a Bush-adminisztárció vagy pedig háborús bűnt követett el önös (olaj)érdekből? Azt, hogy minden mögött csak az olaj állt, rögtön zárjuk ki, ne süllyedjünk a kocsmai viták szintjére.
Ahét és fél éve indított iraki inváziónakháromfontos előzménye volt. Anyolcéves iraki–iráni háború, amelyben azUSA– nagyot hibázva – az agresszor Irakot támogatta, azon az alapon, hogy a bagdadi diktátor kisebb veszélyt jelent a Khomeini ajatollah vezette vallási fanatikus iráni rendszernél. Amásik előzmény az első Öböl-háború volt (1991, Sivatagi Vihar hadművelet), miutánSzaddám'90 augusztusában lerohanta Kuvaitot, amiért azUSAvezette nemzetközi közösség megbüntette Szaddámot. Denemmozdította el, s ez volt a másik nagy hiba. Az elsőt Reagan követte el, a másodikat idősebb Bush, ami fontos lélektani szempont lehetett az ifjabbik Bush döntésekor. Aharmadik és legfontosabb előzmény:2003márciusábanmégcsak másfél év telt el azUSAelleni 9/11-es terrortámadások óta. Nincs az az amerikai elnök, aki abban a légkörben le ne csapott volna, ha azt hallja, hogy van egy diktátorrezsim, amelynek tömegpusztító fegyverei vannak, s félő, ezeket átadja az al-Kaidának, amely újabb támadásokat tervez Amerika ellen. Nemcsakaz amerikai,hanemsokmásnyugati ország hírszerzése is meggyőződéssel állította, hogySzaddámnakvannak tömegpusztító fegyverei – hanemis nukleáris, de vegyi arzenálja biztosan. Ezt az támasztotta alá, hogySzaddámIrán ellen is,megsaját lakossága, a kurdok ellen is bevetett vegyi eszközöket. ÉsmagaSzaddámis azt terjesztette, hogy rendelkezik ilyen eszközökkel, később csak lebegtette az ügyet, valószínűleg azért, hogy megfélemlítse szomszédait,nem gondolta, hogy ennek komoly következményei lesznek. Amerikában annyira hitt mindenki a diktátor tömegpusztító fegyvereiben, hogy az iraki háborútmégaz olyankőkeménydemokraták is megszavazták, mint Joe Biden jelenlegi alelnök és Hillary Clinton külügyminiszter.
Akevés kivétel egyike BarackObamavolt. Lehet, sokak szemébenmégezek az érveksemmentik fel Busht a felelősség alól, de mindenképpenmagyarázzák indítékait. Nemmellesleg: Szaddámeltávolítása jótett volt az emberiséggel, azUSAegy tömeggyilkos diktátort buktatott meg, az iraki nép megelégedésére. Bush számlájára két komoly hiba írható. Az egyik: az amerikaiaknak nem volt elképzelésük arról, hogy mi lesz a gyors katonai győzelem után. Rémálmukban sem gondoltak az erőszak olyan mértékű fellángolására, teljesen váratlanul érték őket a felekezeti, etnikai, törzsi viszályok, kezdetben azt sem tudták, ki kivel harcol és miért. A másik hiba szorosan összefügg az elsővel: Washington Irakból kirakatállamot akart csinálni, létrehozva az első arab demokráciát. Úgy, ahogy a II. világháború után elősegítette a demokratikus rendszer megteremtését (Nyugat-)Németországban és Japánban. Eltartott pár évig, amíg Bush rájött, hogy Irán nem Németország és nem Japán. Olcsó szellemességnek tűnhet, de hatalmas kiábrándulás volt ráébredni arra, hogy nyugati típusú arab demokráciát az unokáink sem fognak látni.