Csőlátás gázügyben

A társaság német és francia vezetői rendkívül gyorsan felismerték, hogy az új kormány ultraliberális, a piac mindenhatóságát már-már fundamentalista módon hirdető gazdasági minisztere, Juraj Miškov sokkal könnyebben beadja a derekát, mint az előző rendszer állampárti ideológiáján szocializálódott elődje, Ľubomír Jahnátek. Az SPP így egymás után nyújtja be vadabbnál vadabb áremelési javaslatait az árszabályozási hivatalhoz, amelyeket ez utóbbi mindeddig erélyesen visszautasított, mivel a javaslatot a beadása előtt nem fogadta el az SPP közgyűlése, holott az előző kormány által hozott törvénymódosítás ezt kötelezővé tette számára. Egy hónapja 20 százalékos áremelési javaslattal álltak elő, amivel még a gazdasági minisztérium sem értett egyet, az állam az SPP 51 százalékos részvényeseként így megvétózta az ötletet. Azóta azonban a tárca képviselői is egyre gyakrabban hangoztatják, hogy ha a társaság egy számukra is elfogadható javaslatot tesz, azt hajlandók támogatni, ráadásul a közeljövőben lemondanak arról a kiváltságukról is, hogy az áremeléseket az állam megvétózhassa. Az SPP így nem hagy fel az „udvarlással”, és az e héten felröppent legfrissebb hírek szerint már szeptember elején egy újabb javaslatot tesz, amire ha az állam SPP-be delegált képviselői és az árszabályozási hivatal vezetői is rábólintanak, már novembertől nőhetne a lakossági gáz ára.

A társaság valószínűleg felhasználja majd az áremelésekért folytatott harcban Alekszander Medvegyevnek, az orosz Gazprom alelnökének minap tett nyilatkozatát is, amely szerint a gázárak két éven belül meg fognak duplázódni, azaz elérik a válság előtti szintet. A válság előtt, 2008-ban a nemzetközi piacokon egy megawattóra gázért még több mint 30 eurót adtak, ami a múlt évre 10 euróra esett vissza, idén pedig 17-18 euró körül kereskednek vele. Ebből is látszik, hogy még mindig jóval olcsóbb, mint a válság előtt. Az persze más kérdés, hogy az SPP által a Gazprommal kötött szerződésekben a kőolaj világpiaci árát veszik figyelembe, ez utóbbi pedig tényleg magasabb, mint azt korábban feltételezték. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az SPP minden szalmaszálba belekapaszkodik, csak hogy növelhesse az árakat, míg az ezek csökkentését indokló tényezőket rendre figyelmen kívül hagyja.

Ezért azonban az SPP vezetését nem ítélhetjük el, hiszen csak azt végzik, ami a munkájuk: igyekeznek minél nagyobb nyereséget biztosítani a részvényeseiknek. Hogy nem csinálják rosszul, azt az is bizonyítja, hogy a gazdasági válság ellenére tavaly nagyjából 569 millió eurós, 17,1 milliárd koronás adózás utáni nyereséget produkáltak. Mindezek fényében viccesnek tűnhet a társaság azon érvelése, hogy a gázáremelések elmaradása miatt a lakossági üzletágban az elmúlt időszakban évente átlagosan 30 millió eurós veszteséget generáltak. Ha a kormány egy ilyen monstrumnak szabad kezet ad, azt hirdetve, hogy a piac mindent megold, az nagyjából olyan, mint ha egy vérszomjas, csak a saját érdekeit tekintő, végletekig önző, 200 kilós szumóbirkózót zárnánk össze kiscsoportos óvodásokkal, miközben ez utóbbiak túlélése kizárólag a saját testi erejüktől függne. Szabadpiacról nem beszélhetünk ott, ahol a fogyasztók egyetlen cég kénye-kedvének vannak kitéve. Amíg ez nem változik, az államnak igenis keményen bele kell szólnia az árképzésbe, elsősorban azok érdekeit tartva szem előtt, akiket képvisel, az egyszerű szlovákiai választókét, nem pedig a gazdasági válság során is milliárdos nyereségeket elérő francia és német részvényesekét.