Sólyom visszatér

Címszavakban visszaidézve a tavalyi botrányt: a szlovák kormány két nap alatt jött rá, hogy Sólyom látogatása provokatív, hamisan kommunikálta, hogy korábban semmilyen módon nem értesítették az eseményről, majd a szélsőségesekkel való riogatás indokával eltanácsolta az államfőt az országba való belépéstől, s azonmód ki is rendelte Ján Packa rendőrfőkapitányt a határra. A biztonság kedvéért pedig rejtélyes körök ellentüntetést szerveztek a szoboravatás idejére. Az egyszerű szlovákiai magyar pedig már-már belefáradva vette tudomásul Fico újabb kirohanását és a magyar államfő kitiltását: egy olyan országban, ahol Malina Hedviget nyilvánosan hurcolja meg a rendőrfőkapitány és a belügyminiszter, bármi megtörténhet. Az incidens szépen lassan feledésbe merült, jöttek helyette más botrányok. Komárom például kapott a körforgalom mellé egy áthelyezett Cirill és Metód-szobrot, egy Írországba utazó szlovákiai vendégmunkás villanyszerelő bombát, az ország pedig takaros kis költségvetési hiányt. Ennek egyenes következményeként Szlovákia is kapott valamit, méghozzá új kormányt, de a rengeteg frusztráció csak lassan múlik el.

Sólyom László vasárnap tett arról, hogy egy kicsit jobban érezhessük magunkat szlovákiai magyarként. Egy év múlva ismét eljött, nem államfőként, hanem magánemberként – de kisebb felhajtással. Testőrök nélkül érkezett, és érdekes módon nem volt szükség rohamosztagosokra, s a kormányszintű riogatás is elmaradt. Érdekes módon nem voltak ellentüntetők sem, sőt, Robert Fico rejtélyes módon semmilyen utalást nem tett arra, hogy Sólyom jelenléte felkorbácsolhatja az ellenséges indulatokat.

Sólyom László vasárnap átgyalogolt a határon, és bepótolta azt, amit egy éve elmulasztott. Ez nem történelmi hőstett, nem lesz tőle olcsóbb a kenyér, nem szólnak vissza magyarul a vasútállomáson. Csak éppen mosolygunk egy kicsit, ha elolvassuk a hírt – de néha ez épp elég.