A takarékosság tálalása

A harmadik, azaz a járulékos nyugdíjpillérbe befizetőktől megvonják az adókedvezményt, ami végeredményben 75 euróval nagyobb adóterhet eredményez.

Ugyanez érvényes az olyan életbiztosításokra is, amelyeket az ügyfelek csak 55 éves koruk után vesznek fel. Márpedig a harmadik nyugdíjpillért és az életbiztosítást éppen az átlagos keresetű emberek választják, azok, akik már képesek havonta legalább 25-30 eurót félretenni. Továbbá a meghatározott időre munkát vállalókat is kötelezik a járulékok befizetésére, ami újabb, legalább 500 ezer személyt érint.

A megszorítások kivitelezésének elfogadható megoldása abban rejlik, hogy a terhekből valamivel nagyobb részt vállaljanak magukra a magasabb keresetűek. A Mikloš–Mihál kettős fémjelezte csomag e feltételnek eleget tesz, mivel a havi 1117 eurónál többet keresők az adókedvezmények megvonása mellett az eddiginél többet kénytelenek befizetni az egészségbiztosítás kasszájába. Biztató jel, hogy a politikusok magukról sem feledkeztek meg; feltéve, ha tényleg lefaragják fizetésük 10 %-át. Sovány vigasz, de tény: a kényszerű nadrágszíj-összehúzás terén távolról sem vagyunk egyedül. Magyarországon már 2009-ben beköszöntött a böjti időszak, Csehországban jövőre 10%-kal akarják csökkenti az állami alkalmazottak fizetését, a nálunk határozottan magasabb életszínvonallal rendelkező Szlovéniában pedig általános bérbefagyasztással rukkoltak elő.

A kényszerű takarékosság tehát szinte mindenkit érint. Ezt lehet logikusan, közérthetően tálalni, nincs szükség maszatolásra. Fontos tehát, hogy a kormányzat egységet sugallva, világosan kommunikálja a lépéseket, mert a mostani ötletelés, a meghirdetett lépések némelyikének azonnali visszavonása csak zavart kelt és demagóg szövegelésre nyújt lehetőséget. Márpedig a zavarosban nem a galamblelkű Radičová, hanem a ridegen számító Fico tud igazán halászni, a demagógia terén pedig a Smer-vezér egyenesen verhetetlen.