Mégis bunda a bunda…

A kérdés az, miért kell ilyen nyári kánikulában bunda – akár ki-, akár befordítva. Erre egy kicsit bonyolult a válasz: jobb, ha van, mintha nem lenne. Ha nem lenne és hideg lenne, fáznánk. Laci, a közismert – hajléktalan – kolozsvári bolond is tudja ezt: most is télikabátjában jár.

S hogy miért jutott mindez eszembe? Mert a román politikusok jó része is olyan, mint Bolond Laci,azzal a különbséggel, hogy ők nem télikabátot viselnek nyáron, hanem akkor kampányolnak, amikor nincs is kilátásban választás. Márpedig azt, hogy kampányolnak, nem tagadhatják le, mint azt sem, hogy ismét a magyarveszély, a román állam integritását veszélyeztető székelyföldi autonómia mumusa a kampány gerince, egyebek között Tőkés László EP-alelnök kijelentései kapcsán. Ennél talán már csak az fájdalmasabb, hogy olyan politikusok is riogatják a többségieket, akikre korábban nem volt jellemző, így például a nemzeti liberálisok, akik nemrég az RMDSZ-szel kormányoztak. Egyik képviselőjük egyenesen a Legfelsőbb Védelmi Tanács összehívását sürgette Tőkés kijelentései kapcsán… Szintén a magyarveszélyre próbál építeni jó néhány szociáldemokrata politikus, ami már kevésbé meglepő: igaz, ők is kormányoztak néhány éve az RMDSZ-szel, ám azóta számos szélsőséges nacionalista iratkozott be, pontosabban, iratkozott át a pártba a nagyromániásoktól, amikor azok nem érték el a parlamenti küszöböt.

A nemzeti liberálisoknak és a szociáldemokratáknak az egyre gyakrabban alkalmazott szélsőséges retorikákon kívül van még egy közös vonásuk: ők a legutóbbi parlamenti választások nagy vesztesei, mindketten ellenzékben vannak. Ez már némi magyarázatot ad arra, miért nyúlnak a szélsőséges retorikához: ellenzékiként az a lényeg, hogy minden lehetséges módszerrel és módon diszkreditálják a kormányon levőket. Mindenáron. Hiszen a cél szentesíti az eszközt, s a mai (román) politikában ez hatványozottan igaz. Ám, miközben egyik bizalmatlansági indítványt a másik után próbálják benyújtani – amihez minden alkalommal több tízezer aláírás szükséges –, az illető pártok, politikusok úgy vélik, nyílt leveleik, nyilatkozataik,az autonómia kérdése nem kampányolás.

Hát akkor mi? Hiszen a romániai magyarság, a magyarok vélt (vagy valós) szélsőségessége, a magyarveszély, az autonómia kérdése mindig is kampánytéma volt a román demokrácia 20 éves történetében, és a jelek szerint még vagy 20 évig az is marad. Így a romániai magyar politikusok bármit tesznek vagy nyilatkoznak, azt román társaik vagy kiforgatják, vagy beforgatják. Közben pedig dúdolgatják: kifordítom, befordítom, mégis kampány a kampány…

Balázs Bence