A szabadság ára

Husszein kivégezve, a diktatúrát felváltotta a választás, de a káosz is, a merényletek, a szuniták és siíták közti konfliktusok. Érdemes volt ezért háborúzni?
A jobb életért Irak hatalmas árat fizetett. Több tízezer iraki vesztette életét a háborúban, számtalan civil, több mint négyezer amerikai katona és számos szövetséges katona, köztük szlovákok is. A háború miatt több európai vezető személyiség került konfliktusba Amerikával, százezres tüntetéseket szerveztek az európai városokban, amelyeken George Bush-t a szabadság legfőbb ellenségének kiáltották ki, és Tony Blair is elvesztette népszerűségét. És Irakban nem találtak tömegpusztító fegyvereket, a konspirációs elvek barátai újabb bizonyítékot szereztek arról, hogy a világot a fegyver- és az olajlobby irányítja.
Ez mind a háború ára. Mi van a mérleg másik serpenyőjében?
Először is – Iraknak olyan lehetősége van, amilyen még nem volt. Már nincs Husszein, se az ő szadista fiai, a zsarnok Forradalmi Gárda, az irakiak döntik el, hogyan akarnak élni. Pontosan még nem tudják összekapcsolni vallásukat a mások vallásával szembeni tisztelettel, még nem tanultak meg együtt élni. De van lehetőségük és segítségük ahhoz, hogy sikerüljön nekik. Kevés ez? Másodszor – a radikális iszlamisták világszerte megállapították, a Nyugat, bármennyire elkényelmesedett is, még mindig ellen tud állni abbeli igyekezetének, hogy a világ hatalmas Kalifátussá váljon. Vitatkozhatunk arról, hogy az iraki háború kellőképpen indokolt volt-e, hogy Husszein miért tett úgy, mintha lennének tömegpusztító fegyverei, holott nem voltak, sőt azon is, érett-e már az arab világ a demokráciára, s hogy egy ilyen törékeny rendszer rákényszeríthetőe kívülről egy országra. De nem tagadhatjuk, hogy Oszama Bin Laden bujdosik, hogy több harcostársa már nem él, és hogy az álmuk, amely szerint a világban a saríja uralkodik, kevésbé reális, mint 2001. szeptember 11-én. Kevés ez?
És harmadszor – a Nyugat – beleértve Szlovákiát is – ismét tapasztalhatta, milyen nagy a szabadság ára. Irak első szabad választásáért emberéletekkel fizetett. Ezrek, tízezrek életével. A mi választásunk, a mi szabadságunk ára is ilyen nagy, csak már nem látjuk, és azt gondoljuk, hogy a mi demokráciánk már automatikusan adott, egyszer és mindenkorra. Tévedés. Ebben a kérdésben mindnyájan irakiak vagyunk.

Ha morgunk a kormány megszorító intézkedései miatt, ha úgy tűnik, hogy túlságosan sokat vesznek el tőlünk, és ha azt gondoljuk, nagyon fog fájni, ha megszüntetik az adókedvezményt, gondoljunk az egyszerű iráni emberre, a Husszein uralkodása alatti szenvedéseire, a hét évig elhúzódó háborúra és mai helyzetére. Csak utána jövünk rá, hogy a szabadság édenében, anyagi jólétben élünk – még akkor is, ha válság van és összébb kell húznunk a nadrágszíjat.

Štefan Hríb
A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője