Jobboldali vokshalászat

A közvélemény elől jól elrejtett koalíciós egyeztetéseken kemény politikai csaták zajlanak. Ami rendben is van – ez ugyanis a világ rendje. Egy régi bölcsesség szerint a kampány a választások másnapján indul, s részben most is ennek szemtanúi lehetünk.

Míg egyeseknek a lelkiismereti szabadságról, a vatikáni szerződésről avagy a marihuána használatának dekriminalizációjáról és a melegek párkapcsolatának legalizálásáról szóló viták piti csetepaténak tűnnek, melyek fölöslegesen terelik el a figyelmet az ország legégetőbb problémáiról, addig az adott koalíciós pártok számára ezek azok az ügyek, melyek megkülönböztetik őket a többi párttól. A jobboldali konkurenciától. Éppen ezért nem csoda, hogy ezeket ragozzák a leggyakrabban, ha ugyanis valamit közülük sikerül a következő négy évben megvalósítani, azzal az adott párt nagy lépést tesz egy jó 2014-es választási eredmény felé. Ha például a KDH-nak egyetlen elvi, keresztény etikai kérdésben sem sikerül előbbre lépnie négy év alatt, a következő választások előtt joggal kérdezhetik korábbi választói: miért szavazzak rátok, s nem az SDKÚ-ra? Ugyanez érvényes az SaS-re és az úgynevezett liberális témákra is. Ezek a „nüánszok” lesznek azok, melyek sikeressé tehetnek egy-egy jobboldali pártot 2014-ben. S igaz ez fordítva is: a szavazatmaximalizálási elv magyarázza, hogy az értékrendbeli kérdésekben középen álló, mosott színű SDKÚ számára miért oly fontos, hogy se konzervatív, se liberális jobboldali konkurenciája ne legyen az említett kérdésekben sikeres. Így a csalódott szimpatizánsok voksainak egy részét (ismét) ők tudnák bezsebelni. Paradox módon éppen ezért a kereszténydemokraták és az új liberális párt érdeke lenne, hogy egyfajta modus vivendit találva részben megtámogassák egymás javaslatait, megnyugtatva ezzel az elvi kérdésekben igényes szimpatizánsaikat is. Kérdéses, hogy ezt miért nem látják a KDH és az SaS vezetői.

Még kérdésesebb, hogy miért nem támogatja merészebben a három szlovák párt a Híd magyar kisebbségi témáit. Az MKP visszatérésének esélyein pont az lendítene a legnagyobbat, ha Bugáréknak kisebbségi téren semmilyen előrelépést sem sikerülne elérniük. Az MKP az utóbbi egy-két évben a szlovák jobboldali pártok számára mind nehezebben vállalható partner lett – amúgy nem ritkán Csákyék hibáján kívül –, viszonylag nagy támadási felületet biztosítva ezzel a populista-nacionalista oldal politikusainak. Szinte érezhető volt, amikor az MKP eredményeit látva a három szlovák jobboldali párt vezetői fellélegeztek, mondván, legalább velük nem kell koalícióra lépni. Ha a következő négy évben nem teszik félre a kisebbségi ügyekben gyakran megmutatkozó zsigeri ellenállásukat, akkor könnyen lehet, hogy csak saját érdekeiknek ártanak. Mert a közel 10 százaléknyi magyar 2014-ben is itt lesz, s a következő négy évben dől el, legközelebb kire adja szavazatát.