Hidegzuhany a melegeknek

Ficót Dušan Čaplovič kisebbségekért és emberi jogokért felelős kormányfőhelyettesnél tett hétfői ellenőrző napját követően kérdezték arról, mi a véleménye az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról, mivel ez is Čaplovič hatáskörébe tartozik. „Ha jegyzéket kellene készítenem a legfontosabb témákról, és ez a lista 74 ezer pontot tartalmazna, az önök témája erre a listára fel sem kerülne. Teljesen lényegtelen dolog. Én ezzel nem tölteném be a teret” – ajánlotta a kormányfő az újságíróknak, és a nagy többség hallgatott is rá. Miért is ne hallgatott volna, amikor az emberek többségét jobban érdekli, hogy a politikusok e héten hány milliárddal lopták meg az adófizetőket, melyik minisztert váltják le, hány köztörvényes bűnözőt engednek szabadon a bíróságok impotenciája miatt, és hogy ki nyerte a Szupersztár vagy a Vacsoracsata legújabb fordulóját. Emberi jogok? Kit izgatnak ezek manapság ebben az országban, ahol a melegeknél és leszbikusoknál jóval nagyobb kisebbségek másságára is ferde szemmel néznek, sárba döngölve a legalapvetőbb jogaikat.
Ha vetünk egy pillantást az azonos nemű párok jogi elismerését elemző Európa-térképre, láthatjuk hogy a kontinens nyugati és keleti fele élesen elüt egymástól, és míg Ausztria, Csehország és Magyarország már a nagyobb jogokat biztosító Nyugathoz, Szlovákia – a volt szovjet tagköztársaságokkal és a balkáni országokkal együtt – a témát a legjobb esetben is tabuként kezelő Kelethez tartozik. A világ szerencsésebb részén már az azonos neműek teljes jogú házasságát is elismerik. Szlovákiában ilyenről nem is álmodnak az érintettek, már akkor is elégedettek lennének, ha a törvényhozás elfogadná a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló jogszabályt. Ennek köszönhetően az azonos nemű pároknak nem kellene naponta szembenézniük egy csomó problémával a vagyonjog, a lakáshasználat, az öröklés, az adózás és az örökbefogadás területén. Egy magát baloldalinak nevező párt uralta kormánynak egy ilyen jogszabály elfogadása – amely a melegek és a leszbikusok szüleit is beleszámítva több százezer ember életét könnyítené meg – igazán nem kellene, hogy problémát okozzon.
Hogymégis gond, annak egy oka van: a Smer csúcsvezetése, Robert Ficóval az élen, leginkább „zilált baloldaliként” határozható meg.
Néhány témában túlteljesít, és inkább a szélsőbal felé húz, néhány témában azonban a jobboldalnál is jobboldalibb. Így míg a gazdaság terén – legalábbis a szavak szintjén – a volt államszocialista zöldségeket szajkózza, a társadalmi témákban vallott nézeteit nemegyszer a szélsőjobb is megtapsolja. Amelegeket és leszbikusokat legszívesebben melegebb égtájakra küldené, hiszen választóinak jelentős része ezt várná el tőle. Hogy„csak” marginalizálja a témát, az azzal magyarázható, hogy nemrég könyörögte vissza magát az Európai Szocialista Pártba, ahol ezt valószínűleg nem néznék jó szemmel. Ne legyünk azonban igazságtalanok! Ebben a témában a szlovákiai pártok többsége csődött mondott, hiszen a politikusok nagy része fél a választók reagálásától, ezért legszívesebben kerüli a témát. Aprobléma azonban mindannyiunkat érint, függetlenül attól, milyen a szexuális irányultságunk. Nembeszélhetünk ugyanis normális demokráciáról addig, amíg a politikusok félnek kiállni az emberi jogok mellett, mert egyes fundamentalista vallási közösségek és homofóbneonácik ezért pokolra küldenék őket.