Szavazz a csalóra?

Van, aki továbbra is az MDF–SZDSZ öszvért ajánlja a liberálisoknak – Bokros Lajos programja miatt. S van, aki óva int az MDF–SZDSZ támogatásától – ugyancsak Bokros Lajos programja miatt. Olvashatunk öt megdönthetetlen érvet arra nézve, hogy miért kell a liberálisoknak a Fideszre szavazniuk – majd újabb öt érv következik, amely egyértelművé teszi a Fidesz kapcsán: nem, nem, soha! S akkor az LMP-ről, mint lehetséges alternatíváról még nem is beszéltünk. Mások sem nagyon.
Az MSZP-ről viszont igen. Vannak, akik szerint a magyar liberálisoknak a magyar szocialistákra kell szavazniuk. Petri-Lukács Ádám egyszerűen érvel: szerinte az MDF–SZDSZ szövetségnek és az LMP-nek nincs esélye bekerülni a parlamentbe, ezért kár a „kieső bohócpártoknak” adni a voksokat. Mert a választás tétje egy liberális számára – természetesen – már csak az lehet, hogy elmenjen a Jobbik ellen szavazni. Mihancsik Zsófia is az általa „tűrhetetlennek és siralmasnak” tekintett MSZP mellett érvel. Jellemzően, a 2002-es franciaországi elnökválasztás szlogenjét idézve: „A csalóra szavazz, ne a fasisztára!”.
Az MSZP mellett buzdító szövegekben egyvalami közös: a mottóban említett rettegés. Rettegés a Trianonozástól, az árpádsávos zászlóktól, a fasizmustól. A Jobbiktól. Pedig bizonyára Petri-Lukács és Mihancsik is tudja, hogy Magyarország jelenlegi állapotáért aligha a Jobbik tehető felelőssé. Sokkal inkább azok a baloldali–liberális politikai pártok, amelyek az elmúlt nyolc évben tucatszor köpték szemen a baloldali és liberális eszméket. Mégis, mindezek ellenére, csakazértis MSZP? Mert – mint mindig – fasisztaveszély van?
Atavalyi EP-választás bizonyította, hogy a liberális szavazók számárabetelt a pohár. Ez a folyamat az áprilisi országgyűlési választásokkal érhet a végére: egyhárompárti (Fidesz,MSZP,Jobbik) parlament létrejöttével a liberalizmus elveszítené képviseletét a törvényhozásban.
Aliberális értékeket valló szavazók viszontmegmaradnának – így igény is lenne egy új liberális párt létrejöttére.
Az a párt azonban nem követhetné el azt a hibát, hogy értelmetlen szélmalomharcot vív a fasisztákkal és a „fasisztákkal”. Az SZDSZ (és a hozzá kötődő értelmiségiek zöme) lényegében ebbe őrült bele, elveszvén a rettegés spiráljában. A liberálisoknak e helyett hiteles programra és rengeteg munkára lesz szükségük a talpra álláshoz. A liberális választók többsége valószínűleg ezt várná egy új politikai erőtől (mellesleg az LMP-től is a programot várja…).
A Petri-Lukács és Mihancsik érvelése mögött rejtőző félelem nem alaptalan, a szélsőjobboldali veszélyt hiba lenne bagatellizálni. De ez nem adhat többé felmentést arra a politikára, amit a nyolc éve kormányzó pártok folytattak. A sorsukat érdemlik – nem a liberálisok szavazatát.