Kempingágy és vécépapír

Ajánlanám a pozsonyi fogászati klinikát, élje át, milyen tortúra vár a kórházi felvételre érkezőre. Nem az a gond, hogy reggel nyolcra rendelik be a pácienst, aki – a biztonság kedvéért, hátha vérvételre is sor kerül – korgó gyomorral érkezik. Hanem arról, miért telik jó három órába, míg bejut a rendelőbe, ahol kitöltik a szükséges iratokat. Amikor abban bízva, hogy túl van a nehezén, felmegy az emeleti fekvő részlegre, ismét majd egy órán át várnia kell. Újabb iratokat nyomnak a kezébe, melyekkel a felvételi iroda előtt várakoztatják meg. Amikor megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek kiolvashatók lennének a kórlapból, végre, délután kettő körül, elfoglalhatja kórtermi ágyát. Éhesen persze, pedig számoltak érkezésével. Nem mellékesen az egészségbiztosító a felvételi napért is fizet a kórháznak.

Az álruhás kormányfő tapasztalná azt is, hogy az osztályon fekvő tíz nő és tíz férfi szinte közelharcot vív az egyetlen (!) fürdőszobába való bejutásért. S látná, hogy a kórházba érkezők kézipoggyászában egyebek mellett ott lapul az evőeszköz, a szalvéta és a vécépapír is. Persze, előfordulhatna vele az is, hogy a felvételi tortúra záróakkordjaként a morcos nővér közölné, még sincs üres ágy, elégedjen meg a folyosóra helyezett összecsukható fekhellyel!

Szerencse, hogy az ország két legilletékesebb tisztségviselője, a kormányfő és a szakminiszter elégedett az egészségüggyel. Jobb nem is gondolni arra, milyen állapotok uralkodnának, ha nem így volna… (Péterfi Szonya)