Fagypont alatt

S most nem is a szervezési hiányosságokra gondolunk (például arra, hogy nem volt sajtószoba a stadionban, vagy hogy az MLSZ által kinyomtatott hivatalos csapatösszeállításban hibásan – pontos ivel – szerepelt Buzsáky Ákos neve), hanem a mérkőzésen látott újabb taktikai csődre.
Mert hogyan másként értékelhető az, ha a válogatott egyetlen igazi ziccer nélkül játszik le még egy előkészületi mérkőzést is? Hogy a kvalifikáció során a svédek és a portugálok ellen helyzet nélkül futballoztunk végig három meccset, azt nyomorúságos pszichénkkel és a tét nagyságával magyaráztuk: nagy volt a stressz, lefagytunk, kész. De most, amikor nem nehezedett a játékosok vállára semmilyen nyomás, amikor nem volt se eredménykényszer, se felspannolt közvélemény, vajon miért nem tudtunk egyetlen támadást sem ziccerig játszani?
Már az is meglepő volt, hogy Király Gáborral kezdődött a magyar válogatott összeállítása. Ő lenne a jövő kapusa, 34 évesen? Vele kell elképzelnünk a 2012-es kvalifikációs sorozatot? Ugye nem?
Egy ilyen előkészületi mérkőzésnek elvileg éppen a kísérletezésről kellene szólnia; arról, hogy az egyes posztokra kipróbáljuk a lehetséges jelölteket. Szerdán nem ez történt. Szalai Ádám (Mainz) tíz, Koltai Tamás (ETO) pedig két percet kapott; utóbbi nyilván csak a győri közönség miatt.
A mérkőzés előtt egy újságírói kérdésre (hogy egy vagy két csatárral játszik-e majd a magyar válogatott) Koeman azt felelte: „Hárommal, mint mindig.” Viccnek kétségkívül jó volt, bár lehet, hogy Koeman úgy gondolta, Torghelle három csatárral is felér… A 4-2-31-es felállás ugyanis nem változott. Az egyetlen szerkezeti váltás az volt, amikor a bal belső védőt játszó, és kisebb megingásai ellenére dicsérhető Horváth Gábor (Videoton) sérülése után Koeman átrendezte a védelmet (Juhász párja Vanczák lett, Szélesi visszalépett jobbhátvédnek, Bodnár pedig oldalt váltott).
Félreértés ne essék: az 1:1 nem rossz eredmény Oroszország ellen, mint ahogy azt sem vitatjuk el a fiúktól, hogy „odatették magukat” a meccsen. Aki szerdán pályára lépett, az – néhány kedvetlen orosz sztárral ellentétben – ment, hajtott, robotolt. Csak éppen a taktika volt ijesztően üres és sematikus. Mint mindig. Biztonsági foci, alibipasszokkal. Semmi csibészség, semmi vagányság. Semmi ziccer. Persze, ha majd Hajnal belelendül, ha ott lesz Dzsudzsák, netán visszatér Gera, akkor… Akkor mi lesz?
Akkor majd meglátjuk. Legközelebb május 29-én, Németország ellen.