Jobbnál Jobbik

A problémát nem elsősorban Mihályi Molnár László jelenti, aki a napokban nyíltan bevallotta, hogy a Jobbik szekerét tolja. Nem akadályozhatjuk meg, hogy a szlovákiai magyarok körében ne legyenek olyanok, akik magukat alfa szittyáknak képzelve – a biológiából ismert alfa hímekhez hasonlóan –, úgy gondolják, hogy csakis ők, és az általuk képviselt eszmék képesek boldoggá tenni egyetlen kedvesüket, esetükben a „száz sebből vérző” magyar nemzetet. Akiket az sem érdekel, hogy az ezeket az eszméket képviselők a történelem folyamán már többször is bebizonyították: az idegengyűlölet okozta szellemi impotenciájuk miatt boldoggá tenni nem, csak alaposan megszívatni képesek az általuk úgy istenített nemzetet. Akik számára mi, egy kicsit is másképp gondolkodók, Mihályi Molnár László szavaival élve, mindig csak „rohadék liberálbolsevista fajvédő cionista csürhe” leszünk.

A valódi probléma ott van, hogy a magát mérvadó politikai hetilapnak tekintő Szabad Újság ilyen jegyzetíróknak nyújt teret, és nem is titkolja, hogy a szélsőséges nézetekkel semmi problémája. Pontosabban, Mihályi Molnár László szélsőséges magyar honlapokon megjelent, nyíltan antiszemita nézeteit nem is tartja szélsőségesnek. „Mihályi Molnár Lászlót a legjobb szlovákiai jegyzetírónak tartom” – állítja a lap főszerkesztője, Oriskó Norbert. Egyelőre kérdéses, hogy a Duray Miklós asszisztenseként, és évek óta leghűségesebb fegyverhordozójaként ismert Oriskó hogyan magyarázza meg főnökének – aki köztudottan a Jobbikkal egyelőre hadilábon álló Orbán Viktornak csápol –, hogy lapjában Morvai Krisztinára beinduló jegyzetírókat alkalmaz. Valószínűleg sehogy, hiszen sok fideszes politikushoz hasonlóan, nemegy szlovákiai magyar politikusnak sem szúrja a szemét a szélsőjobb előretörése, amíg ez haragját a liberális politikusokon és értelmiségen tölti ki.

Az MKP politikusai a választási kampányok során korábban szívesen éltek azzal a közhellyel, hogy Szlovákiában a magyar kisebbség jelenti azt a demokratikus erőt, amelyre mindig lehet építeni, és amely még soha nem hagyta cserben a demokratikus, az emberi jogokat és a másságot mindenek felett tisztelő oldalt. Lassan azonban mindenki számára világos lehet, hogy a határ itt sem húzható meg nemzetiségi alapon. A szlovákiai magyar közösség politikai szerkezete a magyarországi sémát kezdi lemásolni, ahol a populista jobboldalra szervesen rásimul a szélsőségesen idegengyűlölő szélsőjobb, amely állandó harcban áll a demokratikus és liberális erőkkel. Ha a szlovákiai magyarság nagy része meg szeretne maradni annak a demokratikus erőnek, amelynek a politikusok korábban predesztinálták, szlovákiai magyar egység helyett a szlovák demokratikus erőkkel kell keresnie a kapcsolatot, hogy gátat vessünk a magyar és a szlovák oldalon egyaránt erősödö, és egyre butább szélsőjobbnak. A szélsőjobbal kapcsolatban ugyanis nem ajánlhatunk mást minden józanul gondolkodó embernek, mint amit Márai Sándor ajánlott Füves könyvében a butákkal kapcsolatban: „...az igazi butákat ninden módon tanácsos kerülni, feltűnés nélkül védekezni kell ellenük. Ne akard meggyőzni az ilyeneket, mert nem jóindulatúak. A kedves, szegény hülyék jóindulatúak, a buta ember rosszindulatú. A hülyék Isten szegény gyermekei, a buták a pokol szövetségesei.”