A leggyengébb láncszem

Az elején le kell szögezni, hogy az ilyesféle koalíciós matematikára (a rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve) akkor van esély, ha a két kisebb kormánypártból legalább az egyik nem jut be a parlamentbe, a három kis ellenzéki erőből (beleértve a két „magyart“ is) viszont mind a három átugorja az 5%-os lécet. A kieső a szlovák pártrendszer egykoron domináns eleme, a Vladimír Mečiar vezette HZDS lehet. Feltéve, hogy most is 1-2 százalékponttal kevesebb szavazatot kap, mint amennyit pár hónappal a választások előtt a közvélemény-kutató intézetek mérnek neki (erre már volt példa). Ekkor elvileg előállhat az a helyzet, hogy a Smernek a nemzeti pártiakkal együtt sem lesz többsége a törvényhozásban.

Ebben az esetben első látásra az lenne a logikus, hogy ötpárti jobboldali kormánykoalíció alakul. Csakhogy minél kisebb többsége lenne egy ilyen koalíciónak, annál ellenállhatatlanabbul hangzana a Smer csábító szirénhangja a másik oldalról. Azt ígérné, hogy az ötösfogatból kiugró „árulót“ jóval több pozícióval, funkcióval és befolyással jutalmazza, mint amilyenre a másik oldal képes. A csábító szirénhangnak csak az arculat, a hitelesség és főleg a szavazók elvesztésének rémképe szabhat gátat. Így kizárásos alapon leszűkül a kör a KDH-ra és az MKP-ra. Az SDKÚ és az SaS ugyanis egyértelműen leszögezte, hogy nem hajlandó a Smerrel együttműködni. Ráadásul egy ilyen lépéssel elvesztenék választóik nagy részét. A Híd elhatárolódása már nem volt ilyen egyértelmű,ám a választók elvesztése itt is komolyan fenyegetne. Főleg a szlovák nemzetiségűeké (ha hinni lehet a felméréseknek, akkor a párt választóinak durván egyharmadát alkotják). Ők aligha azért voksolnának Bugárékra, hogy aztán összeálljanak a Smerrel. Így a Smerrel való koalíció öngyilkos lépés lenne. Még ha a Bugár-féle vezetés ezt hajlandó lenne is meglépni (és ekkor tényleg csak a politikai karrierek meghosszabbításáról szólna a Híd projektje), a Smer aligha döntene pozitívan. A magyarkártya olyan fontos neki (mert továbbra is a szlovákiai politizálás leghatékonyabb eszköze), hogy nem akar összeállni egy magyar párttal, még egy félig magyarral sem.
Vonatkozik ez az MKP-ra is. Pedig itt sem egyértelmű elhatárolódás nem volt, sem a választók tömeges elvesztése nem fenyegetne. A Ficóval kötött frigyet úgy lehetne tálalni, mint az SNS kiváltását, ezzel a magyarság megmentését, és még a külföld is tapsolna. Ráadásul az MKP megyei szinten már három régióban (Kassa, Besztercebánya, Nagyszombat) is megegyezett és együttműködik a Smerrel. No de ott az a fránya magyarkártya! Emellett az MKP esélyeit az is rontja, hogy aligha ér el jobb eredményt, mint Ján Slota pártja.

Marad tehát a KDH. Nyitva hagyta a kiskaput a Smerrel való együttműködésre, nem magyar, jobban fog szerepelni, mint az SNS és a programja is összeegyeztethető a Smerével. A gazdaságban nincs olyan határozott jobboldali (neoliberális) arculata, mint az SDKÚ-nak vagy a SaS-nak, kulturális kérdésekben meg a Smer nem követi a nyugati baloldali trendeket (melegek házassága, művi terhességmegszakítások könnyítése, környezetvédelem, könnyű drogok dekriminalizációja), mert tudja, hogy idehaza a többségnek ez nem imponál. A Smer-KDH keresztényszocialista koalíció lényegében leképezné a szlovák választók többségének gondolkodását, amely kulturálisan konzervatív, gazdaságilag baloldali (állami gondoskodást igénylő). Így a KDH a leggyengébb láncszem az ellenzékből megalakuló ötpárti jobboldali kormányról szőtt álmokban.