Papok hatalma

A kezdetben százezres tüntetések a rendőrterror miatt ezresre apadtak, és az ellenállás lassan megtörik, az embereket megfélemlítik. Az USA még mindig óvatosan fogalmazgat, Obama nem akarja teljesen magára haragítani Teheránt, nem tudni, miért gondolja, hogy Ahmadinezsáddal meg tud egyezni. Az EU - sajátos szóhasználattal- a népakarat érvényesítését sürgeti. Iránban a főpapok akarata érvényesül, különösen a Khomeini-féle iszlám forradalom öröksége felett őrködő Ali Hamenei ajatolláhé. Az ő akaratának pedig a vallásos alapon szervezett elit hadsereg, a Forradalmi Gárda (meg a gárdának alárendelt félhivatalos, félkatonai kommandók) ad nyomatékot. A papok hatalmát akkor lehetne megdönteni, ha a gárda átállna, de ennek minimális esélye sincs, arról nem beszélve, hogy nincs is hova átállni. Az ajatolláhok hatalmát egyik vesztes elnökjelölt sem akarja megdönteni. Szerencsére Párizs, Róma vagy Berlin sokkal keményebben fogalmazott, és pillanatnyilag az a helyzet, hogy egyes európai országok sokkal határozottabb állásfoglalásokat tesznek, mint az USA. A Bush-kormányzat idején ez fordítva volt.  Az Őrök Tanácsa hétfőn beismerte, hogy ötven városban valóban csaltak, a részvétel meghaladta a száz százalékot, de ez úgymond nem befolyásolta a végeredményt. A voksok szúrópróbaszerű újraszámlálása után állítólag kiderült, hogy volt, ahol 140 százalékos részvételi arány jött ki! Miközben mindenki számára világos, hogy az Ahmadinezsádnak az első forduló után „megítélt“ 63 százalékos győzelemhez sokkal több, szinte minden választási körzetben szemérmetlenül kellett csalni, az Őrök Tanácsa bejelentette: nem érvényteleníti a választási eredményt.
De az iráni választások nemcsak ezért antidemokratikusak. Emlékezzünk vissza, az első napokban a nyugati világban még azon meditáltak vezető politikusok, hogy nincs elegendő információ, nem biztos, hogy csalás történt, ezért nem is lehet a demokráciával összeegyeztethetetlennek minősíteni a történteket. De lehet. Iránban 475-en akartak indulni az elnökválasztáson, de  az Őrök Tanácsa - az ilyen előszűrés teljesen abszurd - közülük csak négynek engedte meg. Vagyis azoknak, akik semmiképp sem jelentenek veszélyt a teokrata iszlám államra nézve.
E szempontból érthetetlen, miért tartják reformernek Muszavit, aki a néhai Khomeini bizalmasának számított, kormányfő volt az Irak elleni 8 éves háború idején, s természetesen akkor is, amikor több mint egy évig megszállva tartották Teheránban az amerikai nagykövetséget. Khomeini halála után kiebrudalták Muszavit a hatalomból, vele együtt a kormányfői tisztséget is megszüntették, s csak most, húsz év után tért vissza a politika színpadára. Pontosabban: elővették, felhasználják őt.
Természetesen a dúsgazdag Hasemi Rafszandzsáni ajatolláh, volt államfő és az ő emberei. Rafszandzsáni belülről, a papság segítségével szeretné elmozdítani Hameneit, Ahmadinezsád legnagyobb pártfogóját. Rafszandzsáni, aki Muszavi kampányát pénzelte, a síita klérus 86 tagjából álló Szakértői Tanács elnöke. Ez a tanács - nem azonos az Őrök Tanácsával! - választja meg egy életre szólóan a legfőbb vallási és politikai vezetőt, így ez az egyetlen testület Iránban, amely elvileg visszaishívhatja hivatalából (Hameneit). Így lényegében Rafszandzsáni személyes ambíciói mozgatják a teheráni utcán szabadságot és demokráciát követelő naiv fiatalokat.