Online kiadás Vélemény és háttér rovat

Rosszabb perceiben a magyarokat felügyelni kívánó Igor Matovič leépítette a szürkeállományt választási listájáról, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) pártból egy hónappal a választások előtt távoztak a „független személyiségek“, így biztos, hogy a két konzervatív törpepárt krémje, és néhány, érthetetlen módon a pártokráciaellenes listára került értelmiségi a következő választási ciklusban is csak a 207-es trolibusz ablakából fogja látni a parlamentet.

Hála istennek, mintha szélárnyékban küszködhetne tovább Magyarország a sokszor megalázó januári európai össztűz után.

Mi lett volna más, ha a pénteki tüntetéseken az emberek tízezrei nem a gorillák, hanem a mandarinok ellen vonultak volna utcára? Semmi.

A Gorilla-ügy miatt utcára vonuló ezrek követelései elsősorban a jelenlegi politikai elit lecserélésére vonatkoznak. A tüntetések szervezői által megfogalmazott célok között a leghangsúlyosabbak az iratokban megjelenő politikusok lemondása, valamint a választások elhalasztása szeptemberre.

A korrupciós botrány, amely a Gorilla-üggyel pattant ki, 2012-ben egyértelműen az első számú választási kampánytéma lett, a sajtó mindennél jobban foglalkozik vele, és évek óta nem látott tömegek hajlandók az utcára vonulni és tüntetni ellene.

Az eurózóna legközelebbi jövője szinte kizárólag Görögországtól függ. Mivel ezt már nem csupán az unió csúcsvezetői, hanem mindenki látja, ezért várható, hogy az ország sorsa 2012 folyamán elmozdul a holtpontról.

Bár farkasordító hideg volt, mégis tízezres tömeg gyűlt össze a Gorilla-tüntetésen. Egyesek 2012 forradalmáról értekeznek, vannak, akik a tüntetők követelésein mosolyognak, mások legyintenek, és március 10-ét a kiskertben töltenék el.

A szlovák politikai osztállyal szembeni korrupciógyanút felvető ún. titkosszolgálati Gorilla-dosszié rejtélyes nyilvánosságra kerülése miatt szerveződő utcai tüntetések legalább annyira kínosak, groteszkek, mint amennyire az volt a minap Magyarországon elkövetett kormánypárti „békemenet”.

Bár repülni vágyó utasok még ezerszám akadtak, az állami pénzinjekció rendszeres adagolását megtiltotta az Európai Unió, ezért 66 évnyi folyamatos működést követően pénteken minden jel szerint végleg leálltak a magyar Malév gépei. A lízingelt Boeingeket még aznap Írországba szállították, az állami társaságot felügyelő gazdasági miniszter elbujdosott, a légitársaság ügyfélszolgálata azonnal lebénult, a 2600 alkalmazott, mundérját nejlonzsákba gyömöszölve, összetörten távozott, az utóbbi időben kicsinosított Ferihegy pedig a hétvégére gyakorlatilag kiürült.

Nem sok olyan írás jelent meg az utóbbi időben Magyarországról, amely megpróbálná higgadtan értékelni az Orbán-kormány intézkedéseit és azt az utat, amelyet az ország a 2010-es kormányváltás óta végigjárt. Ehhez az a hisztériába fulladó körítés is hozzájárul, amely jobb- és baloldalról egyaránt övezi a híreket. Míg az egyik oldalról mára úgy tűnhet, hogy a kormány gonosz förgetegként cinikusan temeti maga alá a demokrácia és a jogállam alapelveit, a másik fél értelmezésében egy szuverén jogaiért küzdő, különutas de értékközpontú állam képe tűnik fel. Márpedig az Orbán-kormány vívmányait lehetne józanul vizsgálni, ha volna rá igény.

Bár szabad választások 1990 óta vannak, egészen az elmúlt évekig nem ültem választási bizottságban. Pár évvel ezelőtt viszont megkeresett az egyik párt, hogy nem talál embert az egyik kis falucskába. Kíváncsi voltam, s elfogadtam a felkérést. Remek volt a kaja, a polgármester felesége istenien főzött. A többi maga a méla unalom, alig bírtam kivárni a végszót.

Egy fővel, ráadásul újabb kiművelt emberfővel szaporodott azok száma, akik a totális kilátástalanság, a materiális bizonytalanság, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága vagy egyszerűen „csak“ a karrierépítés lehetetlensége miatt úgy döntöttek, inkább nyugaton kamatoztatják tovább tehetségüket, és érzékenynek nem nevezhető búcsút vesznek Magyarországtól.

A szlovák kormány a héten óvatosan megfogalmazott nyilatkozatban kért bocsánatot Žák Malina Hedvigtől.

A földön fekvő emberbe mindig könnyű belerúgni. S a politikai verseny részeként, ha van rá egy mód, bele is szoktak rúgni. Így van most ez Magyarországgal s annak kormányával is.

Ha eddig voltak is kételyeink Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban, az elmúlt hetekben szertefoszlottak. Törökországnak az Európai Unióban a helye, Törökország ugyanis „európai értékeket” valló ország.

Régóta magyarázzuk e hasábokon, hogy „az egészségnem biznisz“ politikai maszlag mennyire hazug és mennyire árt az egészségügyi szolgáltatások tisztességes szabályozásának. A mindenkinek mindent ingyen gyakorlata eddig a világon mindig, minden társadalmi rendszerben és korban azt az eredményt hozta, hogy végül is senki sehol és semmi rendeset nem kapott.

Egy buszvállalat ankétlappal szólította meg az utasait. Az volt a kérdés, zavarná-e őket, ha a sofőr menet közben rádiót hallgatna. Az országban talán ez az egyetlen olyan közlekedési cég, amelynek a buszaiban menet közben csönd van. Nem kell kötelezően hallgatni a műsorvezetők hadarását és a sok sületlen reklámot.

Kampánylik, a 63-as főút mellett (is) szinte kompozíciókban mosolyognak ránk a politikusok, akad olyan párt, amelyik kilométerenként más problémára ígéri a megoldást.

A Baknak egyre jobb ötletei vannak, és kivitelezésükben sem ismer lehetetlent. A csütörtöki horoszkóp - a más jegyben születetteknek is.

Könnyen lehet, hogy múlt hétvégén eldőlt, ki nyeri a 2014-es magyarországi parlamenti választást. Már feltételezve, hogy ebben a beteg társadalmi közegben nemcsak ellenszenv, bosszúállás és vagyonszerzési vágy működteti a politikai rendszert, hanem van még benne realitásérzet és elvszerűség is - legalább egy csöpp.