Amatőr és méltatlan

Kilenc nappal László Csaba szerződésének lejárta után hivatalosan is bejelentette a DAC futballcsapata, hogy nem hosszabbít szerződést a székely mesterrel.

Nyilván nem kötelező egy klubrekordokat döntő, csapatával az utolsó előtti fordulóig az Európa Ligáért harcoló edzővel sem szerződést hosszabbítani, de a korrekt bánásmód minimum kijár neki.

A székely szakembernek áprilisban, a sikerszéria kellős közepén több ajánlata is volt, de elutasította őket. A DAC-ban akar maradni, hangsúlyozta sokszor. S bár a szerződéshosszabbítás híre elmaradt, ő maga nyugtatta a kedélyeket: most a bajnokságra koncentrálunk, majd utána tárgyalunk.

Talán ő is naiv volt. Talán akkor, a Slovan-verés, a zsinórban jött öt győzelem idején kellett volna ütnie a vasat. Nem tette. Elvitték az érzelmei.

Neki nem kellett elmagyarázni, mit jelent a DAC. Ha csak egy meccs előtti rövid nyilatkozat miatt hívtuk fel, akkor is mindig fontosnak érezte elmondani, ez több, mint egy klub. Ez egy közösség.

És neki sem kellett senkinek magyarázgatnia, mit jelent kisebbségi magyarnak lenni. Hogy amikor azon a bizonyos Slovan-sajtótájékoztatón kijavította a névtábláját, az nem pusztán egy hiba korrigálása volt, hanem kemény állásfoglalás.

László Csaba pontosan értette a csallóközi lelket, és a csallóköziek is pontosan értették László Csabát. Ezért találhatott ennyire magára az edző és a szurkolótábor, ezért zengett minden második félidő elején a székely himnusz.

A klub értékeit és filozófiáját kevés edző értheti László Csabánál jobban, ezért is visszás azt olvasni a klub hivatalos közleményében, hogy olyan új edző érkezik majd, aki „osztja az értékeinket és a filozófiánkat”.

De természetesen a klubvezetés a szurkolók szeretete ellenére (vagy pont ez szúrta valakinek a szemét?) is dönthet úgy, hogy új edzőt hoz. Profi helyeken ilyenkor a régi edzőtől korrekt módon elköszönnek, idejében szólnak neki, hogy új állás után nézhessen, sőt, horribile dictu még azt a lehetőséget is megteremtik neki, hogy elbúcsúzhasson a szurkolóktól.

László Csabával nem így történt. A klubvezetéssel esedékes találkozói folyton csak későbbre csúsztak. Aztán arra kérték, hogy prezentálja a vízióját, hogyan képzeli el a csapat játékát. (Mintha nem ő maradt volna 16 meccsen át veretlen egy átlagon felülinek nem nevezhető kerettel…) Aztán végül mégsem hosszabbítottak vele.

Egy emlékezetes mérkőzésekkel teli nyolc hónapos időszaknak lett ezzel keserű, amatőr és méltatlan vége. László Csaba nem ezt érdemelte. És a DAC-szurkolók sem. 

Ajánló