Észak és Dél háborúja – pólusváltás a PL-ben

A Manchester United lehetne a mérleg nyelve, de csak Mourinho látja sikernek a szezont.

A Tottenham Hotspur a White Hart Lane történetének utolsó mérkőzésén 2–1-re legyőzte a Manchester United csapatát, amelyik az első félidőben mintha a pályán sem lett volna. Ezzel biztossá vált, hogy Mauricio Pochettino csapata veretlenül zárja a szezont hazai pályán, és az is, hogy José Mourinho együttese nem lesz ott a legjobb négy között a ligában. A mérkőzés szimbolikája erős: a PL első számú vesztesének elkönyvelt Spurs nőtt a nyerőgép ManUnited fölé, mégpedig – különösen az elmúlt évek történéseinek tükrében – teljesen megérdemelten. A pólusváltás azonban nemcsak erre a két csapatra igaz. 
 
A jelenség Angliában is egyre több beszédtémát szolgáltat a sajtónak, nemrégiben a Sky Sports nézte át a Premier League elmúlt 25 szezonját. Azt vizsgálták, hogy 1992-től kezdődően mely csapatok és hány ponttal végeztek a bajnokság végén az első négyben, és ez alapján egyértelmű napjaink angol labdarúgásának az iránya. 
 
Kezdetben vala Észak
 
A liga hajnalán egyértelműen Észak dominált, mégpedig a Manchester United vezetésével, de mellettük a Liverpool, a Manchester City, a Leeds, a Newcastle, a Nottingham vagy a Blackburn is a liga meghatározó szereplője volt – ideig-óráig, tehetjük hozzá.
 
Az olló az 1994/1995-ös szezonban nyílt a legszélesebbre – ez volt egyébként az utolsó idény, amikor 22 csapat vett részt a bajnokságban. A Blackburn Rovers lett a bajnok, a Manchester United végzett a második helyen, a Nottingham Forest a harmadik, a Liverpool a negyedik lett, vagyis Észak mind a négy helyet elvitte, 328 pontot szerezve, míg Dél nulla ponttal zárt. 
 
Észak dominanciája az 1997/1998-as szezonig tartott, ekkor a Manchester United négy bajnoki címnél járt a PL-ben, de nyert a Blackburn is, mellettük pedig a Liverpool, a Newcastle és az Aston Villa is gyakori vendég volt a legjobb négy között.  
 
Az Arsenal vezetésével jött fel Dél
 
A déli klubok az 1997/1998-as szezonban törték meg az uralmat, amikor az Arsenal megnyerte a bajnoki címet, a negyedik helyen pedig a helyi rivális, a Chelsea végzett, ám ezt követően ismét a United következett három, zsinórban szerzett bajnoki címmel. 
 
A 2001/2002-es kiírást ismét az Ágyúsok nyerték, ugyanakkor mögöttük öt északi rivális következett a hatodik helyen végzett Chelsea-ig, vagyis összesítésben Dél megint csak alulmaradt, még­pedig 141 ponttal. 
 
Az északi dominancia a 2003/2004-es szezonban ismét gyengülni kezdett. A bajnoki cím megint csak az Arsenalé lett (ez a mai napig az utolsó, amit megszerzett a klub), ráadásul Arséne Wenger csapata veretlenül menetelt a trófeáig. 
 
A top négy csapat összpontszáma nagyjából egyenlően alakult Észak és Dél között a 2008/2009-es szezon végéig. A 2009/2010-es kiírásban azonban a Chelsea egy ponttal megelőzte a Unitedet, ráadásul az Arsenal és a Tottenham is a legjobb négyben végzett, összesen 146 pontot verve Északra. Ekkor újabb fordulat következett: Észak orrhosszal visszavette a vezetést a következő négy szezonban, ám mindegyikben két déli csapat is a legjobb négyben végzett.
 
Mára fordult a kocka
 
A viszonylagos egyensúlyi helyzet a 2014/2015-ös szezonban változott meg, amelyben a déli fölény csúcsaként José Mourinho bajnokságot nyert a Chelsea-vel, és ez a fölény azóta is állandósult. Utolsó északi klubként a Manchester City tudott bajnokságot nyerni (2013/2014), a Leicester sikere pedig – amely a besorolás szerint déli klubnak számít – már történelmi 156 pontos déli sikert hozott a ligában, hiszen Pep Guardiola csapata volt az egyetlen klub Északról, amely a tavalyi szezonban befért a legjobb négybe. 
 
Az idei szezonban az már biztosnak tűnik, hogy az első két helyen déli csapat végez a Chelsea és a Tottenham személyében, míg a 3-5. helyért a City, a Liverpool és az Arsenal fut versenyt. A Manchester United viszont a tavalyi szezonhoz hasonlóan ezúttal sem lesz ott a négyben. A varázslatot az jelenti, hogy José Mourinho ennek ellenére totális sikerként tálalja a szezont. 
 
Mourinho alternatív valósága
 
A portugál mester 2016. augusztus 7-én a Leicester 2–1-es legyőzésével megnyerte az angol Szuperkupát, és a Southampton elleni 3–2-es győzelemmel a klub megszerezte a Ligakupát is. Igaz, ezeknek a trófeáknak a rangja nem igazán meghatározó Angliában, mégis jól lehet tálalni, főleg a PL-veretlenségi sorozattal és az Európa Liga-fináléval megtámogatva. És Mourinho meg is teszi – az első pillanattól kezdve. Sőt, egyesek szerint mást sem tesz, mint a szurkolók agyát mossa a kudarcok ellenére, hiszen az alaphelyzetet ne feledjük: a százmilliós nyári költések ellenére a Unitednak sansza nem volt beleszólni a bajnokságba, sőt még a BL-helyre sem ért oda a klub a Premier League-en keresztül. 
 
De lássuk csak, José Mourinho honnan indított, és milyen alapossággal meséli a csodaszezon legendáját, kezdve a bemutatására szervezett sajtótájékoztatóval!
 

Kattintásra nagyobb lesz!
 
„Kezdhetném mentegetőzéssel, védekezéssel, kezdhetném azzal, hogy nincs könnyű dolgom az MU kispadján, hiszen a csapat az elmúlt három szezonban egyszer sem végzett a negyediknél jobb helyen” – mutatott rá Mourinho, miközben persze nem védekezéssel indított. „Könnyű, mégis igaz lenne arra fókuszálnom, hogy az elmúlt három szezonban egyszer sem szerepelt a BL-ben a csapat, sok volt a probléma, és így tovább” – tette hozzá, miközben persze még mindig nem mentegetőzött. 
 
Nem sokkal később a szezont megelőző kínai túra miatt morgott Mourinho, majd amikor megkezdődtek az Európa Liga küzdelmei, feltette a kettős terhelésről szóló lemezt, ami azóta is szól, csak a narratíva változik kissé. „A csapat bejutott az Európa Liga döntőjébe, ami azt jelenti, hogy 64 meccset játszunk az idei szezonban. Ez aligha fair küzdelem” – jelentette ki dacosan Mourinho nemrégiben. 
 
A siker attól függ, mi a cél
 
Természetesen van igazság a szavaiban, ugyanakkor ne felejtsük: a Louis van Gaal vezetésével FA-kupát nyerő Manchester United szintén 59 meccset játszott a szezonban, és amíg a holland panaszaira a kutya sem volt kíváncsi, addig Mourinhót már szinte sajnálják a drukkerek. 
 
„A futball azokat a csapatokat bünteti, melyek jól teljesítenek. Ez a kilencedik meccsünk áprilisban. Embertelen” – tódította a Swansea elleni hazai döntetlent követően. Miközben éppen ennyi meccset játszott a Bajnokok Ligájában elődöntős Real Madrid, Atlético Madrid és a Monaco is. Mint ahogy ennyit játszott a bajnokságért küzdő Barcelona, vagy a Bayern München és a Borussia Dortmund is. Meglehet, még keményebb ellenfelekkel szemben, mint a kiesés ellen menekülő Swansea, és akkor még nem tettük hozzá, hogy a Manchester United kerete a futball történetének legdrágább csapata. 
 
A 2015/2016-os szezon végén a United játékosai Chris Smallingot választották meg maguk közül az év játékosának. Ez azért jelent valamit Angliában. Ennek ellenére, amikor Smalling a szezon végéhez közeledve egy meccsen nem vállalta a játékot sérülésére hivatkozva – melynek ellentétére semmiféle bizonyíték nem volt –, Mourinho „túlságosan óvatosnak” nevezte, majd amikor nélküle is nyert a csapat, és a közösségi média szétszedte a játékost, a portugál csak mosolygott, de egy fél mondattal sem védte meg Smallingot. Hiszen nem is ez volt a cél.
 
Mint ahogy Luke Shaw vagy Henrikh Mhitarjan esetében sem sikerült túl jól a játékosok menedzselése – akik talán maguk sem a legjobban reagáltak a menedzser kritikáira –, de ez esetben is elmondható: nem is ez volt a fő cél. Mourinho ugyanis nem a játékosai felépítésében, menedzselésében a legjobb, ahogy ez a Chelsea-nél és a Unitednél is kiderült. Mourinho legfőbb erénye a szurkolókkal való kapcsolat és a média manipulálása. Ebben viszont még mindig verhetetlen a futball világában. 
 
Európa Liga: menny és pokol
 
Viselkedésének legékesebb példáját – ami az egész szezonról sok mindent elmond – a Celta Vigo elleni EL-elődöntőt követően láthattuk. Az MU egy igencsak közepes meccset követően, némi szerencsével játszott 1–1-es döntetlent világverőnek távolról sem nevezhető ellenfelével szemben. Majd a sovány teljesítmény után jött a show. 
 
Mourinho a Celta történetének legfontosabb meccsének nevezte az összecsapást, majd csapatát méltatta, mely „győzni akarásban felnőtt ellenfeléhez”, majd ismét a sorozatterhelésről beszélt. „14 meccset követően jutottunk el a döntőbe, ha megnyerjük az Európa Ligát, kimondhatatlanul boldog leszek” – mondta a portugál szakember. 
 
Alig négy évvel azt követően, hogy a Chelsea élén kifejtette: az Európa Liga-győzelem óriási csalódás lenne a számára, hiszen a szemében csak egy igazi kupa létezik: a BL-trófea. 
 
Printz László
 
 

Ajánló