Gerincsérv után parádésan tért vissza Molnár Péter

Molnár Péter, a paksi futballcsapat 33 éves kapusa remek formában véd a tavaszi szezonban, nagy érdeme van az együttes kiváló szereplésében. Pedig tavaly gerincsérv miatt közel féléves kényszerpihenőre szorult. A komáromi származású hálóőrrel Pakson beszélgettünk.

Molnár Péter tavaly nyáron újabb három évre kötelezte el magát a paksiakhoz
Somogyi Tibor felvétele
Molnár Péter

Született: 1983. december 14-én Komáromban

Magassága/testsúlya: 194/84 kg

Posztja: kapus

Klubjai: Komárno (1994–2004), Győri ETO (2004–2013) 3 NB I-es meccs; BFC Siófok (2010/11) 30; Paksi FC (2013–) 87.

A sziklamászást is kipróbálta

„Tavaly nyáron a DAC egykori, a Mezőkövesd jelenlegi kapusa, Tujvel Tomi barátom, aki a falmászás és a turisztika nagy híve, felvetette, hogy próbáljam ki a sziklafalmászást. Rövid habozás után igent mondtam. Elmentünk Ausztriába sziklafalra mászni. Tetszett, de nagyon fárasztó volt, gondoltam, hogy visszafordulok, ám kiderült, hogy nem lehet. Csak felfelé lehet haladni, három és fél óra alatt jutottunk fel... Az út felénél jártunk, amikor tőlünk nagyjából hat méterre lezuhant egy srác. Elképzelhetik, mit éreztem. Aztán jött a rendőrségi helikopter, és tőlünk – akik acélköteleken lógtunk a sziklafalon – kérdezték, hová esett a szerencsétlen. Később kiderült, hogy a részeg fiatalember nem mászott, hanem a fenti kíváncsiskodók közül esett le, és szörnyethalt. Először és utoljára vettem részt ilyen akción” – szögezte le Molnár Péter. (sz. z.)

Hogyan került Magyarországra?

Szülővárosomban kezdtem focizni, tizennyolc éves koromban mutatkoztam be a komáromi felnőttcsapatban. Huszonegy esztendős voltam, amikor edzőmeccset játszottunk a Győri ETO-val, a Rába-partiak kapusedzője, Tőkés László felfigyelt rám, és próbajátékra hívott. Egy hét után szerződést ajánlottak. A junior bajnokságban kezdtem védeni, majd felkerültem az A csapathoz, ahol hosszú ideig a szerb Szasa Sztevanovics tartalékja voltam.

Így utólag sem bánja, hogy kilenc évig Győrben maradt, holott ezalatt mindössze három NB I-es meccsen védett?

Nem. Úgy érzem, jó iskola volt ez számomra, megtapasztaltam, mi kell ahhoz, hogy valaki stabil NB I-es kapus legyen. Lépésről lépésre haladtam, Szasával nagyon jó barátok voltunk, rengeteget tanultam tőle, és még a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy visszatért Szerbiába. Az már az én pechem volt, hogy Szasát nagy ívben elkerülték a sérülések. De 2013 májusában a bajnoki címet eldöntő, Fradi elleni hazai meccsen Sztevanovics kivételesen megsérült, így én ugrottam be a helyére. Felejthetetlen maradt számomra, hogy 1:0-s győzelmünkkel három évtized után miénk lett az aranyérem. Tizenhétezer szurkoló ünnepelt bennünket, karneváli hangulat uralkodott a stadionban.

A 2010/11-es szezont kölcsönjátékosként Siófokon töltötte, ahol remekül védett, és több klub is megkereste. Miért maradt mégis az ETO-nál?

Élő szerződésem volt Győrben, a vezetők pedig hallani sem akartak a klubcseréről. Jól éreztem magam a Rába partján, anyagilag megbecsültek, így én sem akartam mindenáron távozni.

2013 nyarán viszont már elfogadta a paksiak ajánlatát.

Lejárt a szerződésem Győrben, elegem lett a cserepadból, 29 évesen mindenáron védeni akartam. A paksiak rendkívül korrektek voltak, három évre köteleztem el magam. A felkészülés alatt Horváth Ferenc edzőnek bizonyítanom kellett, hogy megállom a helyem. Jól ment a védés, később viszont akadt egy-két gyengébb meccsem, és néhányszor a jelenlegi kapusedzőm, Csernyánszky Norbert kapott bizalmat. 2014 januárjában Csertői Aurél lett a tréner, és a tavaszi idény folyamán visszakerültem a kapuba. A középmezőnyben zártunk, tavaly pedig a kiváló eredménynek számító ötödik helyen végeztünk a bajnokságban.

Mikor kezdődtek a gerincfájdalmai?

Már a tavalyi tavaszi bajnoki hajrában kezdett fájni a gerincem. A nyári szünet alatt jelentősen javult a helyzet, ám miután újra elkezdődtek az edzések, egyre nagyobb fájdalmaim voltak. Tíz percnél tovább már állni sem bírtam, de ülni is alig tudtam. Specialistához fordultam, aki megállapította, hogy gerincsérvem van. A doki közölte, ha megoperál, akkor számomra vége a profi focinak. Bevallom, akkor sok minden megfordult a fejemben… Azt ajánlotta, hogy erős gyógytornával rendbe lehet hozni a gerincemet, ezért személyi rehabilitációs edzőt fogadtam fel, rendszeresen fitneszterembe jártam, és gyógytornát végeztem. Folyamatosan dolgoztunk, meg kellett erősíteni az izmokat a gerincem körül. Október végén már könnyebb mozgásokat végezhettem, és novemberben elkezdhettem az edzéseket. Elég nehéz volt átvészelni ezt az időszakot, nagyon hiányoztak az edzések, de leginkább a mérkőzések. Idővel jelentősen javult az állapotom, jólesett, hogy a klubvezetők egyáltalán nem sürgették a felépülésemet.

Remekül sikerült a visszatérése.

December 3-án Diósgyőrben még csak a kispadon kaptam helyet, de egy héttel később a listavezető Vasas elleni hazai 1:0-s győzelmünknél már a kapuban álltam. Nagyon vártam már a meccset, mert nagyon szeretek védeni. Örülök, hogy a vártnál lényegesen jobban szerepelünk, zsinórban nyolc veretlen bajnoki után múlt szombaton az éllovas Honvéd otthonában szenvedtünk vereséget.

A nyolc veretlen meccs alatt mindössze négy gólt kapott.

Ez nemcsak az én érdemem, hanem a csapattársaimé is, akik remekül védekeztek.

Minek tudható be a paksi sikersorozat?

Jól sikerült a téli felkészülésünk, a törökországi edzőtáborozás során már látszott, hogy jó úton járunk. Kiváló kollektívát alkotunk, egyértelműen a csapategységben az erőnk. Minden fejben dől el. Ha bízunk magunkban, meglephetjük a favoritokat is. Hittel és kemény munkával sok mindent el lehet érni. Sokan féltettek bennünket az élcsapatok ellen, de a Fradit legyőztük, a Videotonnal és az Újpesttel döntetleneztünk, csak a Honvédtől kaptunk ki.

A jó eredmények hatására módosult a célkitűzés, amely a bennmaradás volt?

Nem. Továbbra is az a legfontosabb, hogy elkerüljük a kiesést. Az viszont nagyon biztató, hogy hat fordulóval a bajnokság vége előtt a hatodik helyen állunk.

Hogy érzi magát Pakson?

Nagyon jól. Ezt bizonyítja, hogy tavaly nyáron újabb három évre írtam alá. A szombati bajnoki meccsek után rendszeresen hazautazom, szűk két óra alatt megteszem a Paks és Komárom közti utat.

Mi a véleménye a magyar kapusokról?

Király Gábort, Gulácsi Pétert, Megyeri Balázst és Bogdán Ádámot Európa-szintű kapusnak tartom.

Elégedett a pályafutásával?

Úgy érzem, ahhoz képest, hogy honnan indultam, a maximumot kihoztam magamból.

Már beletörődött abba, hogy nem lesz válogatott?

Más csapatban és más bajnokságban kellene védenem, hogy egyáltalán szóba kerüljek a szlovák válogatottnál. Egyébként Szlovákiából még egy klubtól sem kaptam ajánlatot, szerintem nem is tudnak rólam.

Meddig akar védeni?

Negyvenéves koromig szeretnék a kapuban állni, de sok függ attól, miként fogja bírni a hátam a megterhelést. Attól is sok függ, hogy fejben meddig leszek a topon. Remélem, még sokáig őrzöm a paksiak kapuját, mert nem vagyok vándormadár.

Mi a hobbija?

Búvárkodni járok. A Poseidon klub tagjaként gyakran megfordulok Feketenyéken, de külföldre is eljárok. A búvárkodás növeli a tüdő kapacitását, egyszer megpróbáltam, és nagyon megtetszett. Ezután megcsináltam a vizsgákat, mert nagyon veszélyes, és az életével játszik az, aki nem tartja be a szabályokat. Rendkívül hasznos kikapcsolódás számomra a búvárkodás, élvezem a csendet. Feltöltődök, míg a víz alatt vagyok.

Ajánló