Háború? Ünnep! Helyszíni riport a DAC–Slovanról

Óriási várakozás, balhé a lelátón, hajtós, de helyzetek nélküli foci, s végül egy katartikus gól. A DAC–Slovan rangadón jártunk.

Šafranko mezének széttépését Kontár fejezte be
Somogyi Tibor felvétele

Mint egy westernfilmben. Mintha soha senki nem lakott volna ebben az utcában. Egy kemény tekintetű pincérnő akkurátusan mindent bepakol a kávézó elől. A kutyák kushadnak a földön. Csuklyás rendőrök cirkálnak a parkban, hamarosan indul a slovanisták menete az állomásról a stadion felé.

Bi Maďara do hlavy. Hozzászokhattunk volna már, de ez a mondat még mindig pofon vág. Nagyon gyorsan szertefoszlik a jó érzés, amit még a vonaton három nagyon értelmesnek tűnő Slovan-drukker beszélgetése váltott ki: rendkívül elismerően beszéltek a dunaszerdahelyi szurkolói kultúráról.

A Slovan-vonulás minden, csak nem kulturált. Magyarellenes rigmusok, feltartott középső ujjak. A stadion előtt robban az első petárda. Kavarog a pernye a levegőben.

Ünnep vagy háború?

Piros-fehér-zöld koreó a Nélküled alatt, görögtüzek, magasba emelt sárga-kék sálak. A hónap meccse következik, mit a hónapé, az évé. Aki szerzett jegyet, aki ott van a stadionban, örül nagyon, hogy ott lehet.

A HD-minőségű kivetítőn mosolygó szelfik #hajrádac hashtaggel. Óriási a kontraszt az instagramos cukifotók és a kemény mag dühödt arcai között. Futballünnep ez vagy háború?

„A Slovan 2008 óta nem ellenfél, hanem ellenség” – mondja egy hazai törzsdrukker a „több mint derbi” beharangozó videójában.

Az égszínkék drukkerek hamar jelét adják, hogy nem a csapatukat biztatni jöttek. A Nélküledet kifütyülik, a magyar himnuszt nem – feltehetőleg fogalmuk sincs, mit énekel a hazai tábor. Rögtön az első percben kezdődik a durrogtatás, füstbombák vonják égszínkékbe a pályát. Égett szag terjeng.

Már megy a meccs, de a lelátón keményebb a harc. Törnek a székek, még jó, hogy ez a lebontásra ítélt „öreg tribün”. A Slovan-drukkerek békésebb részét átkísérik egy másik szektorba.

A 9. percben bemondja a hangosbemondó, hogy a pozsonyiak hagyják el a vendégszektort, különben ki lesznek onnan szorítva. A kérés mit sem ér, ezért előbb a rendezők, aztán a rohamrendőrök kezdik el a kiürítést. Több füstbomba is robban, a káoszban nem nagyon látni, mi történik. A bíró megállítja a meccset. A 16. percre üres a vendégszektor, egy sérült rendőrt a társai támogatnak. A Slovan ultráinak eddig tartott a meccs.

Szurkolói felelősség

„Nem igazán láttam, mi történik a tribünön” – mondja már a mérkőzés után Ivan Vukomanovics, a Slovan egyébként rendkívül fairnek tűnő szerb edzője.

A DAC-ot irányító László Csaba viszont nem kertel: „Nem vagyok vak, felfigyeltem rá, mi zajlik a lelátón. Az ilyesminek nincs helye a stadionokban. Emberhez méltón kell viselkedni, nem zavargásokat szítani. És tudják mit? A Slovan-drukkerek a saját csapatukat hagyták szarban! A meccs nehéz pillanataiban nem volt, aki biztassa őket. De majd az edzőre fognak mutogatni, hogy kikapott a csapat. Nem, nem, emberek, a szurkolóknak is van felelősségük!”

A DAC Arénában messzire zeng a „Szívünk sárga-kék”, ezt most nemcsak a szlovák, hanem a magyar közszolgálatai televízió nézői is hallhatják.

A magyar válogatott Priskin Tamás azonban nem maradéktalanul lelkes: ezúttal ugyan nem anyázzák több ezren kórusban, de a lelátóról így is kap hideget-meleget. Bár most is azt mondja, hogy csak a mérkőzésre koncentrál, látszik rajta, hogy nehezen türtőzteti magát: „Nekem nem annyira fantasztikus a hangulat, mert engem itt mindig szidnak, de a hazai játékosoknak biztosan tizenkettedik játékos a közönség.”

Helyzetek nélkül

Maga a mérkőzés elmarad a várakozásoktól. A DAC érthető módon nem ronthat rá a Slovanra, de az égszínkékek sem úgy játszanak, ahogy egy bajnokesélyestől várnánk.

A tavasszal még veretlen pozsonyi klub eddig mindegyik tavaszi mérkőzésén lőtt legalább egy gólt, most csak egyetlen helyzete van: még az első félidő végén Oršula lövését kell védenie Sláviknak. A másik oldalon Ljubicic bombáz az égbe.

A második félidőben még ennyi sem történik. Lassan kezdjük elkönyvelni a döntetlent, amikor a csereként beállt Sarr-ral szemben szabálytalankodnak, Davis íveli be a szabadrúgást a bal oldalról, Šafranko magasra ugrik, fejel és góóóóóóóóóóóóóól!

Šafranko széttépett meze

Egészen elképesztő, hogy egyetlen gól mennyire meg tudja változtatni az ember szubjektív érzéseit egy meccsel kapcsolatban. A 90+2. percig a DAC–Slovan egy nem túl színvonalas, helyenként unalmas mérkőzés volt.

Utána?

Micsoda álom, micsoda mámor!

A stadion felrobban, Šafranko a szó legszorosabb értelmében letépi magáról a mezt. Arcán nem is öröm, hanem valami elemi düh látszik. Hogy is mondta az a drukker? A Slovan nem rivális, hanem…

Az U21-es válogatott csatár csak néhány hónapja van Dunaszerdahelyen, de máris pontosan átérzi, mit jelent ez a rangadó.

„Ez volt a legfontosabb gólom a DAC-ban” – nyilatkozza az győztes gól szerzője, de a komolyabb értékelés, elemzés elmarad. Mindenkiben dolgoznak még az érzelmek.

László Csaba is azzal kezdi a sajtótájékoztatón, ne beszéljünk taktikáról: „Köszönöm a csapatnak, hogy betartották az utasításaimat, és köszönöm a szerencsének, hogy mellénk állt. Köszönet és gratuláció a szurkolóknak is!”

A lelátón és a stadion körül közben zajlik az ünnep: a DAC hazai pályán öt és fél év után nyert a Slovan ellen. Ez a meccs is bevonul a klubtörténelembe – aki ott volt, unokáinak is mesélni fogja.

Címkék 

Ajánló