Először nyertek otthon a rimaszombatiak

Már nem utolsó a rimaszombati labdarúgócsapat a II. liga keleti csoportjában, miután az első tavaszi fordulóban 2:1-re legyőzte, és ezzel a tabellán is megelőzte a Lipany együttesét. 

Két majdnem reménytelen csapat kiesési rangadója, felázott pályán, jegesnek ható szélben, száznyolcvan hű drukker előtt. Vigyázat, nyomokban falusi futballt tartalmazhat! A vendégcsapat két középhátvédje alkatilag inkább kézilabdázó beállónak illene be, a játékvezető a szünet után úgy ad jelet a játékra, hogy három hazai futballista még az öltözőben van. Egy magas labdához reflexszerűen kézzel nyúl a pálya közepén az egyik nagydarab hátvéd, a hazai kapus kétszer nevetségesen alászalad a labdának, középpálya nem létezik, rohannak a csapatok eszetlenül, messzire viszi a labdát a szél, minden bekiabálást tökéletesen hallani, sok a hiba elöl és hátul is, meg a bíróknál is... 

Mindezek ellenére ez nem egy mennyei megyei meccs, hanem másodosztályú találkozó, és pont ezért igazságtalanság lenne csak a kabaréba illő jeleneteket kiemelni. Mert foci is volt. 

A 8. percben Erik Ľupták, akit valamikor a rimaszombati futball egyik legnagyobb tehetségének tartottak, de aztán erőnléti és egyéb hiányosságok miatt Kalinovón kötött ki, kivételes rúgótechnikáját megvillantva álompasszt ad Kelemen Gergőnek, ám a még ifista korú, Losoncról érkezett játékos lövését a kapus védi. De nem a 24. percben, amikor egy szöglet után Kelemen kapásból, laposan kilövi a hosszú sarkot – 1:0. És lehetne még nagyobb az előny, előbb Ľupták fejel fölé, majd Kuridze játssza magát tisztára, egyedül vezeti a labdát a kapusra, messziről lő, de Bartoš ujjheggyel szögletre ment. 

A második félidőre egy másik Lipany fut ki, Gomoľa (a nehézsúlyú középhátvédek egyike) szöglet utáni ellenállhatatlan fejessel már a 46. percben egyenlít – 1:1. Paskarjenko a hazai kapuban lepkézik, a kifutásai életveszélyesek, fordíthatna a Lipany. Szabadrúgást kapnak a rimaszombatiak, 16 és fél méterről, szemben a kapuval, jön Ľupták és az ő rúgótechnikája – 2:1, Csányi Csaba hazai vezetőedző bukfencet vet az oldalvonal mellett, még januárban megígérte a hazatérő játékosnak, hogy így fogja ünnepelni, ha gólt rúg. Az újabb ígéretes hazai szabadrúgást (ezúttal valamivel messzebbről, 22-23 méterről) Morháč lövi, a felső lécet találja el. Gomoľa fejjel egyenlíthetne, de Paskarjenko most nagy bravúrral véd. 

A rimaszombatiaknak ez a második győzelmük a szezonban, az elsőt is a Lipany ellen aratták, idegenben. A stadionból hazafelé tartó drukkerek ízlelgetik az érzést, csapatukat utoljára tavaly május 21-én láthatták hazai pályán győzni. 

Emil Jacko, a vendégek vezetőedzője bosszús: „Az első félidőben minket segített a szél, erre egyszer sem lőttünk kapura. Ez nagyon bánt. A szünet után jól kezdtünk, és ha nemcsak egyenlíteni, hanem fordítani is tudunk, nem tudom, mi lett volna a vége... De így a hazaiak aktivitása, győzni akarása kerekedett felül.” 

A hazaiakat irányító Csányi Csaba sem elégedett mindennel, de a győzelem után érezhetően fellélegzett: „Idegesek voltunk, érezhető volt a játékosokon, hogy a nagy győzni akarás görcsössé tette őket. Kuridze már eldönthette volna a meccset, így végül a lefújásig dráma volt, de nagyon-nagyon fontos meccset nyertünk meg.”

Címkék 

Ajánló