Olaszország az első két Európa-bajnokságra nem jutott ki, ezért a szövetség a könnyebb végéről fogta meg a dolgot: az 1968-as tornát Itália rendezhette, s a házigazda rögtön fel is ért a csúcsra. Az Eb-címet azonban nem követték további elsőségek (legalábbis ami a kontinenstornákat illeti, mivel közben azért két vb-trófeát begyűjtött az olasz válogatott).
Az újabb Eb-sikerhez 2000-ben járt legközelebb a gárda, akkor viszont egészen közelinek tűnt a győzelem: a franciák elleni döntőben még a 93. percben is 1:0-s olasz vezetést jegyezhettünk fel – de a 94.-ben érkezett Wiltord, a hosszabbításban pedig Trezeguet, és Rotterdamban foghatták a fejüket az olaszok.
A gall K.O. annyira nagyra sikerült, hogy 2004-es Eb-n a csoportkört sem élték túl az olaszok, négy éve pedig a későbbi győztes spanyolok jelentették a végállomást a negyeddöntőben. Így a mostani tornának szerényebb célkitűzésekkel vágnak neki.
„A kritikák kereszttűzében is biztos voltam abban, hogy többre lehet képes a válogatott, és most elégedett vagyok a csapattal, mert az elképzeléseink, a munkánk bélyege meglátszik a játékunkon. Sokan azt mondták a 2010-es vb után (ahol Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland is megelőzte az olaszokat a csoportban – a szerk.), hogy a válogatott halott, mi mégis élünk” – mondta Cesare Prandelli szövetségi kapitány, majd hozzátette: szeretnének a legjobb nyolc közé jutni.
Ha már a vb-t szóba hozta a tréner: 2006-ban a kezdődő bundabotrány árnyékában a válogatott összezárt és megnyerte a tornát, így adott a párhuzam: néhány napja több neves olasz focistát is letartóztattak bundaügyben, Domenico Criscito emiatt az Eb-n sem lehet ott – de hogy ez elég-e a győzelemhez, az kérdéses.
A „csakazértis megmutatjuk”-magatartás mellett Prandellinek a védelem lehet a másik aduásza. Az olaszok kapták ugyanis a legkevesebb gólt (2) a selejtezősorozatban, ami legnagyobbrészt Gianluigi Buffonnak köszönhető. A négyszer is (2003, 2004, 2006, 2007) a világ legjobbjának választott 34 éves kapus az idén scudettóig jutó klubcsapatában, a Juventusban is parádézott: 38 meccsen mindössze 20 gólt kapott. A gond inkább az támadójátékkal lehet: a csatárok között a selejtezők házi gólkirálya, Antonio Cassano a legnagyobb név, csakhogy a Milan támadója szívoperációja után próbálja visszanyerni formáját, így előfordulhat, hogy végül a botrányhős Mario Balotelli lesz a megmentő.
Olaszország
A szövetség neve: Federazione Italiana Giuoco Calcio
Alapítási év: 1898
Igazolt játékosok száma: 1 531 000
Klubok száma: 16 697
Világranglista-helyezés: 12.
Siker: világbajnok (1934, 1938, 1982, 2006), Európa-bajnok (1968)
Legnagyobb győzelem: USA 9–0 (1948)
Legnagyobb vereség: Magyarország 1–7 (1921)
Legtöbb mérkőzés: Fabio Cannavaro (136)
Legtöbb gól: Luigi Riva (35)
A keret
| Kapusok: | ||||
| 1 | Gianluigi Buffon | 1978 | Juventus | 113/0 |
| 12 | Salvatore Sirigu | 1987 | Paris Saint-Germain | 2/0 |
| 14 | Morgan De Sanctis | 1977 | SSC Napoli | 4/0 |
| Védők: | ||||
| 2 | Christian Maggio | 1982 | SSC Napoli | 15/0 |
| 3 | Giorgio Chiellini | 1984 | Juventus | 50/2 |
| 4 | Angelo Ogbonna | 1988 | FC Torino | 2/0 |
| 6 | Federico Balzaretti | 1981 | Palermo | 7/0 |
| 15 | Andrea Barzagli | 1981 | Juventus | 28/0 |
| 19 | Leonardo Bonucci | 1987 | Juventus | 13/2 |
| 7 | ignazio Abate | 1986 | AC Milan | 2/0 |
| Középpályások: | ||||
| 6 | Claudio Marchisio | 1986 | Juventus | 19/1 |
| 13 | Emanuele Giaccherini | 1985 | Juventus | 0/0 |
| 16 | Daniele De Rossi | 1986 | AS Roma | 71/10 |
| 18 | Riccardo Montolivo | 1985 | Fiorentina | 32/1 |
| 21 | Andrea Pirlo | 1979 | Juventus | 82/9 |
| 22 | Alessandro Diamanti | 1983 | Bologna | 1/0 |
| 23 | Antonio Nocerino | 1985 | AC Milan | 10/0 |
| 5 | Thiago Motta | 1982 | Paris Saint-Germain | 7/1 |
| Támadók: | ||||
| 10 | Antonio Cassano | 1982 | AC Milan | 28/9 |
| 11 | Antonio Di Natale | 1977 | Udinese | 36/10 |
| 17 | Fabio Borini | 1991 | AS Roma | 1/0 |
| 20 | Sebastian Giovinco | 1987 | Parma | 7/0 |
| 9 | Mario Balotelli | 1990 | Manchester City | 7/1 |
Hozzászólások
(bejelentkezés szükséges)