Hol használja anyanyelvét? - Új Szó-ankét

Hátaš Laura asszisztens, Vágsellye:

Anyanyelvemet bátran használom, ahol csak tudom. Bár élettársam szlovák, szerencsére jól beszél magyarul is, ezért otthon otthon is magyarul társalgunk. Baráti köröm megoszlik, van, akikkel magyarul, másokkal szlovákul beszélek. Édesanyámmal, valamint magyar honfitársaimmal bátran „aprítjuk” mondandónkat magyarul akár az utcán is. A munkahelyemen alkalmazkodoma többséghez, szlovák kollégáimhoz. A hivatalokban sincs ez másként, viszont a helyi üzletben megértetem magam anyanyelvemen.

Csányi Norbert egyetemista, Érsekújvár:

Otthon természetesen az anyanyelvemen, magyarul beszélünk. A városban, a hivatalokban, vagy az orvosi rendelőkben szlovákul köszönök és intézem az ügyeimet, hasonlóképpen teszek a boltokban, a nagyobb bevásárlóközpontokban. Más a helyzet mondjuk a városházán, ahol sok magyar ismerősöm dolgozik, velük magyarul beszélek. A boltban – ha az előttem állóhoz az ismeretlen eladó magyarul szól –, akkor én is magyarul kérem az árut. Nem szoktam kérkedni a magyarságommal, nem szoktam senkire ráerőltetni ezt a nyelvet.

Szűcs Szabolcs egyetemista, Léva:

Otthon kizárólag magyarul beszélek, de a pozsonyi kollégiumbanis90 százalékban anyanyelvemethasználom. Viszont – akár Léván, akár Pozsonyban–, ha kilépek az utcára, és szembe jönnek a szlovák barátok, rögtön átkapcsolok szlovákra. A lévai magyarság sajnos csak tíz százalék körül mozog, ezért kiskorom óta természetes, hogy szlovákul kell kenyeret, kofolát, vonatjegyet kérni. Ez nem okoz gondot, de magyar misére járok Pozsonyban is, és örülök, ha ismerős sofőrt látok a buszon, s magyarul kérhetek jegyet. (jm, szaz, fm)