Síszezon a Magas-Tátrában – idén is lejtmenet?

A Csorba-tó környékén ítéletidő tombol, a hőmérő higanyszála tizenhét fokot mutat zéró alatt. „Jól kezdődik…” – dörmög bele az érkező fergetegbe az újtátrafüredi sípálya gondnoka.
Aggodalma nem alaptalan – a 2004-es szélvésszel mintha átok szállt volna a Magas-Tátrára. Nem elég, hogy a fenyvesek jó része odalett, s ezáltal a légúti megbetegedések kezelésére szakosodott gyógyturizmusnak nagyjából befellegzett, az időjárás is kiszámíthatatlanabbá vált. A sípályák üzemeltetőinek hóágyúkat kell hadirendbe állítaniuk, hogy „normális időben”, tehát december derekán meg tudják nyitni a síszezont.
Az időjáráson kívül az euró 2009. január 1-ei bevezetése is közrejátszott abban, hogy a szomszédos országok lakói, ha csak tehették, elkerülték Szlovákiát. Sok magyar turista az elmérgesedett politikai viszonyok miatt nem lépte át az országhatárt, mivel – a világháló általában légből kapott bejegyzései szerint – Szlovákia északi részén semmi jóra nem számíthatnak. Mindent egybevetve: az idegenforgalom egy év alatt annyira visszaesett, hogy több szállásadó, étteremtulajdonos bezárta a boltot. A többi kivár, taktikázik, reménykedik.

Keletről az ígéret
„A tavalyi téli turistaszezon sikertelenségéről részben mi magunk tehetünk – mondja Peter Chudý, az Idegenforgalmi Szövetség igazgatója. – Alábecsültük a világgazdasági válság várható hatását, nem kerestünk új piacokat, így váratlanul ért bennünket a 2009 elején beállt visszaesés.”
2008 karácsonyán és szilveszterén a szálláshelyek dugig megteltek, s ki tudhatta, mit hoz az elkövetkező egy-két hónap? 2009 decemberének elején a foglalások száma húsz százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel azelőtt, felkapottabb lett viszont a hegység Szlovákia lakosai körében. Ez főképp annak hatására alakult így, hogy – Chudýt idézve – a magas-tátrai vállalkozók „nagyon óvatosan nyúltak az árakhoz”, sok helyen pedig kedvezménycsomagokkal várják a látogatókat. A válság ellenére számos új beruházás valósult meg; a Csorba-tónál megnyitották az új műhavas lesiklópályát, Tátralomnicon meg a régi pálya bővítésével létrehozták Szlovákia leghosszabb síterepét.
A Magas-Tátra jövője az ukránok és az oroszok kezében van, az idei marketingtevékenység őket célozza. Fapados repülőgépjáratok szállítják a keleti szomszédokat a poprádi és a pozsonyi reptérre, Moszkvából buszjáratokat indítanak a Magas-Tátra alá.
„Attól tartok, az idegenforgalom hosszabb távon sínyli meg a gazdasági válság hatását, mint az ipar – tette hozzá Chudý. – Már azt is sikerként könyvelnénk el, ha idén megállna a visszaesés.“

Nem félni, jönni…!
Az alig hét és félszázas lélekszámú Felsőerdőfalván (Stará Lesná) a vállalkozások csaknem száz százaléka a tátrai idegenforgalomhoz kötődik, szinte egymást érik a szálláshelyek, panziók, szállók, éttermek.
„Húsz éve, amikor elkezdtük üzemeltetni a panziót – meséli Anna Andrášová helyi vállalkozó –, szinte mindent elleptek az »endékások«. Később főképp a lengyelekre, csehekre, magyarokra, valamint a hazai vendégekre lehetett alapozni. A szélvihart követő években a lengyelek otthon maradtak, így vendégeink zömét a csehek és a szlovákok tették ki, németek csak nagy ritkán vetődtek el hozzánk. 2008-2009 telén aztán már a magyarok sem nagyon nyitották ránk az ajtót.”
Előfordul, mondja, hogy az évtizedek alatt ide szoktatott magyar vendégek megérkezésük előtt fél tucatszor felhívják, rákérdezve: mennyire biztonságos ez az ország számukra? „Nem félni, jönni…!” – biztatja őket Andrášová asszony. Az idegenforgalom a leglabilisabb ágazatok egyike, szűri le a tanulságot, pénz- és politikafüggő egyszerre.
A 2004-es szélvészt követően a lengyelek kedvezményes üdülési csekkek kibocsátásával igyekeztek feldobni a Magas-Tátra feléjük eső oldalán az idegenforgalmat – sikerrel. Szlovákiában erre a mozzanatra (is) néhány évet kellett várni, ám ma már egyre több munkáltató támogatja így alkalmazottai üdülését. Ezzel – állítólag – mindenki jól jár.

Idén olcsóbban
Felmérném a helyzetet a „rekord méretű” tátralomnici sípályán, ám a Kőpataki-tóhoz vivő felvonó beszállóállomásánál néma csend honol, csak a szél cibálja a drótköteleket. Ilyenkor balesetveszélyes elindítani, magyarázza a közeli Grandhotel Praha portása, csendes időben viszont látogatókból nincs hiány. Látogassam meg talán a néhány kilométernyire fekvő Jakab-mezőt, ott még elérem a szezonnyitót.
Nevezett síterepet a Csorba-tó felől érkező kisebb hóvihar miatt csak némi bolyongás árán találom meg. Talán tucatnyian csúszkálnak az enyhén lejtő hegyoldalban, valamennyi kedves látogató nyakában skipas-nak nevezett beléptető-kártya lóg. A Magas-Tátrában a napijegy ára ebben a szezonban 22-28 euró között mozog, a gyerekek olcsóbban, 15-20 euró közötti áron síelhetnek. Némileg szolidabbak az árak az Alacsony-Tátrában, ott a napi belépő 17-22, illetve 13-15 euróba kerül. Idén általában olcsóbb a síelés, mint a tavalyi szezonban volt.
„Ha egyszerre rendeli meg a sípálya-bérletet és a szállást, akár harminc százalékos kedvezményt is kaphat – vázolja fel a lehetőségeket a sípálya gondnoka –, az árak ugyanakkor attól is függnek, hogy a szezon melyik részében érkezik. A legdrágább szilveszterkor, a tavaszi szünidő idején meg a legolcsóbb. A külföldi síterepekhez képest még így is nagyon felebaráti árakkal dolgozunk.”

Az egység meg az erő
Ez az állítás persze csakis akkor állja meg a helyét, ha Szlovákia sípályáinak hosszát nem hasonlítjuk össze az ausztriai, olaszországi, franciaországi vagy éppen svájci sípályákéval. A Pozsonytól mindössze 180, Magyarország nyugati szegletétől meg alig 90 kilométerre fekvő, az utóbbi időben rendkívül felkapott ausztriai Semmering térségében például napi 17-31-35 euróért síelhetünk (korosztálytól függően) az összességében 24-36 kilométer hosszú lesiklópályákon. A felsőausztriai Gosau térségében, mely Pozsonytól nagyjából olyan messzire esik, mint Tátralomnic, a pályák hossza meghaladja a 150 kilométert. Az ennél lényegesen komolyabb alpesi síterepeken, például a svájci Les 4 Vallées térségében a hat napra szóló síbérlet 343, míg az olasz Val di Sol-ban 198-218 euróba kerül. A franciaországi síparadicsomok némelyike árban idén konkurál a jobb szlovákiai üdülőhelyekkel – a sípályabérletek árát is beleértve.
Hogy csinálják ezt?
Európa nyugati felén rájöttek, hogy az idegenforgalom csakis úgy működtethető sikerrel, ha annak egyes szegmensei „összejátszanak”. Ha a sípálya üzemeltetője szövetkezik a hotel tulajdonosával, amaz meg az utazási irodával, és így tovább. Szlovákiában – kis kivételtől eltekintve – egyelőre ki-ki a saját kis homokozójában játszik.

Egy másik hegység
Ján Kušnirák, a hegyi mentőszolgálat helyettes vezetője nem győzi dicsérni a Magas-Tátrát.
„Ez a világ legkisebb magashegysége, családi kirándulásokra elképzelni sem lehet jobbat – mondja. – Igaz, a helyi viszonyokhoz képest idén kevés a hó, ám a síszezonnak még nagyon az elején járunk. Érdekes módon a hegyvidék nyári látogatottsága alig esett vissza az elmúlt években; ennek az az egyik oka, hogy a fenyvesek eltűnésével a Magas-Tátra egy új arcát mutatja. Tágult a panoráma, jó kilátás nyílik a völgykatlanokra, szóval más lett.”
Megfelelő ruházat, felszerelés, tájékozódási eszközök nélkül semmiképp se vágjunk neki a hegyvidéknek, tanácsolja, s a több napos kaland előtt kössünk biztosítást. Decemberben egy lengyel és két szlovák túrázó lelte halálát a Magas-Tátrában, egy hónap leforgása alatt két magyar hegymászócsoportot kellett kimenteniük. Január 3-án, a kora reggeli órákban játszódott le az idei első dráma a hegységben – a lavina három magyar hegymászót sodort el, valamennyien komoly sérüléseket szenvedtek.
„Nem szórakoztató központ, hanem egyedülálló természeti kincs a Magas-Tátra – teszi hozzá a hegyi mentő. – Jó lenne, ha megtanulnánk így viszonyulni hozzá.”