Mondeo: tépi az aszfaltot, és élvezed

Vannak a használati tárgyak és vannak az élvezetet szolgáló eszközök. Sokat fogyaszt? Drága? Tudod, de akarod, mert más életérzést ad. A kétliteres turbóbenzines Ford Mondeót teszteltük.

Somogyi Tibor felvétele
Ford Mondeo 2,0 EcoBoost

Méretek (hossz./szél./mag.) 4867/1911/1501 mm

Hengerűrtartalom 1999 cm3

Teljesítmény 177 kW (240 LE)

Forgatónyomaték 345 Nm

Váltó hatsebességes automata

Végsebesség 240 km/ó

Gyorsulás 100 km/ó-ra 7,9 mp

Fogyasztás 100 km-en 7,3 liter

Tesztelt fogyasztás 10,2 liter

Benzintartály térfogata 62,5 liter

A modell alapára 20 490 euró

A tesztelt modell ára 34 490 euró

Bálna. A megtestesült praktikum. Megbízható, de unalmas cégautó. Lábhely-maximalista. Ilyen és ehhez hasonló jelzőket szoktak a Ford Mondeóra aggatni tapasztalt autós újságírók és riporterek, ám az élvezeti termék szókapcsolat nem tartozik a bevettek közé.

Mi is így indultunk. Kaptunk egy Mondeót, amiről már sokat írtunk – járt nálunk négyajtós, ötajtós, kombi, dízeles, hibrid erőforrású. Mindegyik praktikus volt, viszonylag keveset fogyasztott, jól ment, és keresztül-kasul lehetett benne terpeszkedni, annyi hellyel áldotta meg tervezője. Aztán beindítottuk a frissen kapott tesztjárgányt, futottunk vele pár száz kilométert, s azt mondtuk: ez más tészta! Nem csak praktikum, nem csak megbízhatóság, van itt kraft és élvezet is.

Hogy mitől és hogyan? S milyen? Mielőtt a részletekre térnénk, kezdjük egy kis magyarázó kitérővel. Az megvan mindenkinek, hogy az unió – környezetvédők szerint egyébként zsákutcának bizonyuló – károsanyag-kibocsátási stratégiája gyakorlatilag kinyírta az öreg kontinensen a klasszikus Otto-motorokat. Amerikában, Ázsiában nem vacakolnak a tonnányi mennyiségű mikroszkopikus méretű port okádó dízelekkel, ám nálunk a szigorú emissziós normák miatt már szinte nem találkozunk sima benzines motorú kocsikkal az autószalonokban. Turbó vagy turbó: turbódízel vagy turbóbenzin.

Így van ez Fordéknál is, ám ők az elejétől nagy hangsúlyt fektettek a turbóbenzines technológiára (díjnyertes EcoBoost-motorok). Sima benzinessel gyakorlatilag náluk sem találkozik a földi halandó, ám a turbós sztori magas hőfokon ég és kárpótolni tud. Így volt ez tesztalanyunkkal is. Kétliteres benzines, megspékelve egy turbófeltöltővel. A kocsi ezzel 240 lóerőt kapott, ami a legtöbb a Mondeo-palettán. A szintén kétliteres, dízeles biturbó is „csak” 210-et tud, a többi verzió 200 lóerő alatt tapogatózik. Két lényeges különbség ugyanakkor van a benzines és a dízeles turbós között. A benzines szélesebb tartományban adja le a teljesítményt, emellett pedig más életérzést nyújt, mint a spórolós és cégautós jelzőjű, „berregő” dízeles. Hiába no, ha hajtókázás, élvezet, akkor az embernek elsőre mégiscsak egy benzines, mint egy dízeles autó ugrik be elsőre.

A kocsi nagyon egyenletesen, minden körülmények között dinamikusan tombol, szinte nem lehet vele „normálisan” közlekedni. Sztrádán is rendesen gyúr, ám mégis országúti környezetben lehet a legjobban kihozni belőle a kisördögöt. A motor mellett az élvezeti faktort növeli a futómű is, amely a Ford nevével fémjelzett magas standardot hozza. Ez a kombináció közúti kalózt kreál a legvisszafogottabb családapából és a legóvatosabb hivatalnokból is. Az autót csak automata váltóval árulják, ami nem is baj. A duplakuplungos hatgangos váltó a legjobb érzékkel rakosgatja helyettünk a sebességet. Lassan pedig mi, európai autósok is be kell, hogy ismerjük: az automata váltó nem amerikai pózőrség, hanem egy roppant praktikus szerkezet. A mostani váltók nagyon intuitívak, gyorsak, zökkenőmentesen működnek hosszú éveken keresztül, és ami nagyon fontos: a fogyasztáson alig vagy egyáltalán nem érezni a különbséget. Városi forgalomban, reggeli vagy kora esti dugóban araszolgatva nincs kényelmesebb dolog, mint automatával közlekedni.

Az élvezeti termékké vált Mondeo természetesen nem olcsó mulatság, és a magas fogyasztásnak köszönhetően a működtetési költségek is magasak. Az autó a tempós tesztvezetés során valamivel több mint 10 litert evett meg 100 kilométerenként, ám aki tisztában van a valós arányokkal, az tudja: kétliteres turbóbenzines ennél kevesebbet reálisan nem nagyon fogyaszthat. És igen, a virgoncságnak ára van, ami a benzinkutaknál „sápként” ki kell fizetni.

A kétliteres turbóbenzinesről ugyanazok a dizájn- és térbeli jellemzők mondhatók, mint dízeles társairól. A helykínálat fejedelmi, a rakodótér végeláthatatlan, az extrák listája pedig itt gyakorlatilag felsorolhatatlan. Csak rajtunk múlik, hogy az ülésfűtés mellett üléshűtést is rendelünk-e bele, menet közben vágyunk-e hátmasszázsra.

A fentiekben körbeírt Mondeo nem egy hétköznapi autó, ám akinek telik rá és tisztában van a fogyasztásával, annak nagyon sok örömöt fog okozni. Nehéz belőle kiszállni… (dep)

Ajánló