Sorsok a VASÁRNAPBAN: Kitelepítettek

A bári Ducs Irénkét és családját 1952 decemberében teherautóra rakták, s kitelepítették a Szudéta-vidékre, mert rájuk ütötték a kulák bélyeget.

„A nagyszülők Kisbáriból származtak – kezdi történetét Irénke. – Mikor összeházasodtak, két hold földet – akkoriban úgy mondták, két köblöst – kaptak a két részről ajándékba. De a nagyapa nem nyugodott bele, többet akart. Két fiuk született: az egyik 21 évesen meghalt az orosz fronton, az édesapám, aki az olasz frontra került, hadirokkant lett. Gránát robbant mellette, a jobb keze teljesen nyomorék lett, se az ujjait, se a kezét soha nem tudta kiegyenesíteni. Ennek ellenére rengeteget dolgozott. Olyan jól össze is szedte magát, hogy nagyapámnak és édesapámnak is lett 12 hektár földje. Közösen gazdálkodtak, de a föld két néven volt, így a beszolgáltatás nem volt olyan nagy, tudták teljesíteni.”

Miért csukták le a családfőt? Miért kellett munkát keresniük? Hogyan fosztották meg őket vagyonuktól? Hogyan tudták meg, hogy kitelepítik őket? Hova vitték a családot? Mit kellett a messziben csinálniuk? Ki segített rajtuk? Miért nem mehettek vissza Királyhelmecre? Hova kerültek? Hogyan jotottak haza? Mi fogadta őket otthon?

Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára riportját.

 

Ajánló