C-Max 1,0 EcoBoost: óvatosan a gázpedállal!

Egyliteres? Mint a régi százas skodában? – kérdezte apám, amikor elmondtam neki, hogy milyen paraméterű erőforrás hajtja a kocsit, amivel hazaugrottam. Igen, egyliteres, sőt, négy helyett csak háromhengeres, ám nem negyvenvalahány, hanem száz lóerős – válaszoltam. Hm, ilyen is van?

Képarchívum
A tesztautó számokban

Hengerűrtartalom: 998 cm3

Teljesítmény: 74 kW (100 LE)
Maximális forgatónyomaték: 170 Nm
Maximális sebesség: 174 km/ó
Gyorsulás 0-100 km/óra: 12,6 másodperc
Átlagos fogyasztás: 5,1 liter/100 km
Új Szó-teszt: 6,8 liter/100 km
Hosszúság/szélesség/magasság: 4380/1828/1626 mm
Alapár: 14 990 euró
Tesztelt modell ára: 16 650 euró

Igen, amióta az Európai Unió kitalálta, hogy megváltja a világot, s egyre szigorúbb emissziós normáival gyakorlatilag kinyírta a klasszikus benzinmotorokat – új autót ilyennel már egy sor gyártó nem szállít –, az autógyáraknak szinte nincs más választásuk, mint egyre kisebb hengerűrtartalmú és hengerszámú, turbóval megspékelt erőforrásokat kreálni. EcoBoost, TSI, TCe, FSI – az autók „hátsóin” ilyen és ehhez hasonló rövidítések jelentek meg, amik azt jelzik, itt downsizingolt (tessék beírni a szótárba, ha eddig nem volt meg) turbóbenzinesekkel van dolgunk.

Teljesítmény alacsony fordulaton is
A egyliteres EcoBoost mindazt kínálja, amit a minőségi modern turbóbenzinesek. Nemhiába kapta tavaly az év motorja címet. A Ford pedig telepakolta vele az alacsonyabb közép- és kiskategóriás autóit: B-Max, C-Max, Fiesta, Focus ezzel (is) megy.
 
S mit tud? Ami a feladata. Gond nélkül elhúzza az autót, s mint a turbós erőforrások általában, már alacsony fordulatszámon jó teljesítményt nyújt és kellő nyomatékot ad le. Ez egyébként az egyik alapvető különbség a szívó- és a turbóbenzines között. Előbbi fokozatosan éri el a csúcsot, amely 4-5 ezres fordulaton található, míg a turbós ilyen pörgésnél már rég „halott”. Ő 1500–3000 között érzi igazán elemében magát, ezért főként a városi furikázás során lehet jól kihasználni – alul fürge. A turbódízelekkel ellentétben pedig kultivált is. Nem recseg, nem börrög, hangban valahol a szívóbenzines és a TDI között található.
 
Amikor viszont – főként magasabb sebességben – nagyobb dinamikára lenne szükségünk, érezzük, hogy a fizika törvényei határt szabnak az egyliteres fickándozásának. Kanyargós úton teherautót előzünk, padlóig nyomjuk a gázpedált, visszaváltunk, ismét „padlózunk”, ám valahogy nem ugyanazt kapjuk, mint egy klasszikus 1,6-os vagy 1,8-as benzinmotortól – miközben papíron a kicsinek és a régi „nagynak” is 65–80 kW-os teljesítménye van. Igen ám, de a motor alapvetően kicsi, ezért a húzósabb helyzetekben nem lehet tőle csodát várni.
 
Óvatosan a gázzal!
Éppen ezért ésszel kell használni. Érezni, tapasztalni kell erős és gyenge pontjait. Különösen igaz ez a fogyasztás esetében. Többször leírtuk már, hogy a katalógusok sok mindent elbírnak, a valóság viszont olykor köszönőviszonyban sincs a krétapapírra vetett adatokkal.
 
A kis turbóbenzinesek esetében hatványozottan igaz ez. Nem mintha az autógyárak itt jobban át akarnának verni bennünket, a beígért és a sokszor reális fogyasztás közötti különbség az uniós mérési szabványok eredménye. Szinte nyugdíjas tempóban kell vezetni ahhoz, hogy megközelítsük a hivatalosan megadott értéket. A mi esetünkben ez 5,1 liter lett volna, a valóság viszont 7 körül volt. Igaz, igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni a kocsiból, egy teszteléshez hozzátartozik a határértékek „megérintése” is, ám ez épp elég figyelmeztetés a tempósabban közlekedőknek: inkább dízelt vegyenek, ha valóban alacsony fogyasztást szeretnének elérni. Ha sokat sztrádáznak, szintén a dízelest ajánljuk.
 
Ám mivel távolról sem mindenki ilyen, az óvatosan, komótosan, nem túl gyorsan és főként városban és elővárosi forgalomban közlekedőknek nyugodtan ajánlhatjuk ezt a motortípust. Ráadásul kevesebb törődést is igényel – fenntartása így olcsóbb –, mint a turbódízeles.
 
Jól vezethető
A kocsi menettulajdonságairól ugyanaz mondható el, mint a Ford többi típusáról: megbízható és kényelmes. A futómű, a váltó, a rugózás hagyományosan magas színvonalú, ugyanez igaz a beltér kidolgozására is.
A belső dizájn szintén a Ford-család többi tagjához hasonlatos: a középkonzolon először nehéz eligazodni, ám pár nap használat után már minden könnyen megy. Egyterűként a C-Maxban a rakodóterek és a helykínálat is fókuszba kerül. Három- vagy négyfős családoknak ajánljuk, aki három gyerekkel szeretne utazni, az vegyen egy fokkal nagyobb kocsit.
A családi autók esetében kitüntetett figyelmet kap a biztonság kérdése. Ez a Ford egyik erősségének számít. A gyártó családi modelljei a legmagasabb biztonsági standardoknak is megfelelnek. Ebben az esetben ez természetesen ötcsillagos töréstesztet jelent, valamint azt, hogy a standardizált teszt minden részében a legmagasabb százalékon teljesített a típus.

Ajánló