A levélcenzor magánya

Európa legrangosabb filmes seregszemléi a fő kategóriákban versenyző alkotások mellett évek óta díjaznak, támogatnak fejlesztés alatt álló vagy különböző okok miatt befejezetlen produkciókat. Karlovy Vary idei Industry programjainak egyikében Kerekes Péter készülő dokumentumfilmje nyert komoly anyagi támogatást.

Kerekes Péter újabb nagy meglepetést tartogat a közönségnek
Gabriel Kuchta felvétele

A kassai születésű magyar filmes, aki 1998-ban dokumentumrendezőként végzett Pozsonyban, már a Ladomíri gyilkos balladák és legendák (2003) című munkájával felhívta magára a figyelmet. Egy szlovákiai ruszin falucska lakói szólalnak meg a filmben, az ő személyes vallomásaik, rémhistóriáik alapján elevenedik meg a 20. század bonyolult története, a világháborúktól egészen a 68-as eseményekig. A Párizsban, Monte Carlóban és Lipcsében díjazott alkotás után a szlovák–cseh koprodukcióban forgatott 66 szezonnal (2003) az egyesült államokbeli Syrakuse-ban és a győri Mediawave-en is letette a névjegyét. Nyolcvanhat perces dokumentumában Kassa strandfürdőjében idézi fel Közép-Európa 20. századi történelmét. 66 uszodai szezon elevenedik meg a vásznon visszaemlékezésekkel, archív felvételekkel, spontán és megrendezett jelenetekkel. Ami a történetet személyessé teszi: a rendező a nagyapja alakját is megidézi a filmben, méghozzá poétikus képsorokkal. Eredeti ötlet alapján készült a Gulyáságyú (2009) című, szlovák–osztrák–cseh koprodukcióban született alkotása is, amelyből kiderül, hogy egy háborút nemcsak fegyverekkel, hanem fazekakkal és serpenyőkkel is meg lehet vívni. Hiszen mi a legfontosabb a frontvonalban? Hogy a katonának sose legyen üres a hasa. Egy csapatot élelemmel ellátni mindig, minden helyzetben taktikai kérdés.

Karlovy Vary idei Works in Progress versenyét Kerekes A levélcenzor című, készülő dokumentumfilmje nyerte. Központi hőse Irina Alekszandrovna, az odesszai börtön cenzora, aki felülvizsgálja, vagyis ellenőrzi a rabok leveleit, még mielőtt azok eljutnának a címzetthez. Irina magányos nő. Tizenkét éve odaadóan végzi a munkáját. Átlát minden hazugságon, üres ígéreten, hiszen naponta levelek, vallomások tucatjaiban merülhet el. Hogyan higgyen ezek után bármelyik férfinak, aki a szerelmét akarja bizonyítani? Rosszul is lesz egy randevún, amikor az udvarlója arról győzködi, micsoda kivételes nőszemély. Ki férkőzhet hát Irina Alekszandrovna bizalmába, ha már senkit sem mer komolyan venni?

A másik fejlesztési szekció, az Eurimages Lab győztese Ra di Martino olasz rendező lett a La Controfigurával, amely olasz–francia–marokkói– svájci összefogásban készül. „Szokatlan történetre épülő, ironikus, vizuális kísérlet a művészet és a film határán” – így fogalmazott a zsűri az 50 ezer eurós pénzösszeg odaítélésekor. Ra di Martino debütáns munkája lesz ez, amely egy mindenre elszánt forgatócsoportról szól. Egy amerikai film remake-jéhez keres megfelelő helyszínt a stáb valahol Marrákes környékén, de még mielőtt munkához láthatna, különös akadályokkal kell megküzdenie.

A díjak odaítéléséről háromtagú szakmai bizottság döntött. A Works in Progress kategóriában nyolc rendező versenyzett. Mindegyikük tíz percet kapott arra, hogy készülő filmje iránt felkeltse a zsűri érdeklődését. Ebből a tíz percből hatot fordíthatott arra, hogy részletet mutasson a filmből, a maradék négy perc alatt pedig a szükséges információkat kellett megosztania a három külföldi szakemberrel. „Ami külön művészet” – jegyezte meg fanyar mosollyal Pálfi György, aki szintén ott állt a pályázók sorában befejezés előtt álló, Mindörökké című filmjével. Dióhéjban kell összefoglalni a film tartalmát, s vázolni, hol tartanak a munkálatok. A tartalom és a képi anyag egyformán fontos. Pálfi Györgynek végül nem sikerült nyernie, a zsűri Kerekes Péter munkáját díjazta „egy magányos nő portréjának eredeti ábrázolásáért”. A 100 ezer eurós támogatás nagyban megkönnyíti a rendező helyzetét, és már most arra hívja fel a figyelmet: Kerekes Péter újabb nagy meglepetést tartogat a közönségnek.

Ajánló