Mit olvas Matúš Kostolný, a Denník N főszerkesztője?

Az idei nyár könyve számomra Daniel Majling Ruzká klazika című kötete.

Nagyon szórakoztatónak tartom a szerző ötletét: a novellákban leírt sokkoló történeteket olyan nyelven írja le, amelyet maga talált ki, s amelyet tökéletesen használ.
 
A Ruzká klazika egy hamisítvány. Az elejétől a végéig. Úgy tesz, mintha az orosz klasszikus irodalom válogatása lenne olyanok számára, akik nem olvasnak túl sokat. Komoly irodalomnak tetteti magát, közben szemenszedett vicc. De a sok szar, a tyúkokkal űzött szex és más romlottságok ellenére a szöveg mindvégig nagyon intelligensen szórakoztató. A szlovák irodalom nem ismer ilyesmit. Nem meglepő, hogy éppen az orosz irodalomban találnánk valami hasonlót. Az álhírek és álprofilok korában, amikor hazugságokkal választásokat lehet nyerni, az effajta misztifikálás öröm. Nem áll fenn a veszélye, hogy meggyűlölik vagy éppen elkezdik szeretni Oroszországot, s a klasszikus irodalmat sem fogják megutálni, még kevésbé a humort. Ha nem készülnek tengerhez, Majling mondataiban fürödhetnek.
 
Elnézést kérek az Új Szó olvasóitól, a könyv tényleg egy nagy szójáték. Vallatás nélkül elárulom, mosolyogtam, amikor ezt a kötetet ajánlottam önöknek. Képzeljék csak el, hogy egy szándékosan elrontott, oroszról orozra fordított szöveget olvasnak, s mindezt, kérem, magyarul.
 

Ajánló