Folytassa, pingvin!

Tizenkét éve nagy szakmai és közönségsikere volt Luc Jacquet Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmjének; nem véletlen, hogy Oscar-díjat kapott. 
Megkapó film a pingvinek összetartó közösségéről
Fotó: Continental film
Lenyűgözően szép, őszinte film a császárpingvinek életéről. Elkészült a folytatás, amely a pingvinek születését és a kicsik hosszú vonulását mutatja be az óceán felé. 
 
A francia filmes az első részben feszült drámát rendezett a királypingvinek életéről. Bemutatja, hogy e rokonszenves állatok a téli időszakra – a zord elemekkel dacolva – többezres kolóniába igazodva hogyan vonulnak az óceán partjáról akár száz kilométert is a jégmezőkön olyan terepre, ahol aránylag biztonságos költőhelyre lelnek. A második rész a költés körülményeinek bemutatásával indul. Érzékelteti, hajszálon múlik a pelyhes pingvinkölykök világra jötte. A tojónak húsz másodperce van arra, hogy a tojást átadja költésre a hímnek, mert ha tovább van fedetlenül a levegőn, elpusztul benne az élet csírája. A hím aztán hónapokig tartja a tojást tömpe lábain, és a hasi prémjével takarja, miközben a tojó az óceán felé tart, hogy táplálékkal térjen vissza, mire a kicsi kibújik a tojásból. A hímek táplálék nélkül ülnek a költés idején, így nem csoda, ha elerőtlenedve elejtik a tojást. Szívszorító, ahogy a megrepedt tojásokban csonttá fagy a parányi élet. De a tojásból kibújt pelyhes lények élete sincs biztonságban: amíg a szülők táplálékra vadásznak az óceánban, a védtelen teremtményekre ragadozó madarak csaphatnak le. Az életben maradt egyedek, ahogy vedleni kezdenek, ösztöneikre hallgatva elindulnak az óceán irányába, ügyetlenül csobbannak bele a jeges vízbe… megkezdik felnőtt életüket. 
 
A csodálatos, művészi igényű képeket készítő operatőrök olyan mértékben közelítik meg az állatokat és férkőznek hozzájuk egészen testközelbe, hogy az egész film alatt azt érezzük, mintha az ember együtt létezne velük, összetartó közösségük részévé válna. Ezzel a fura együttlétezéssel (illetve az illúziójával) a képsorok a nézőben is szeretetteljes közelségérzetet keltetnek. A film azzal, amit és ahogy megmutat a császárpingvinek nehéz sorsáról – láttatva az óceán mélyét és a jégmezők zordságát is –, nemcsak e totyogó állatkák iránt ébreszt rokonszenvet, hanem a természethez is a közelebb hoz. Szép és értékes perceket szerez. 

Ajánló