Mit olvas Nagy Hajnal Csilla?

Gyűjtögető vagyok, szégyentelen gyűjtögető. Tele a polcom könyvekkel, amelyeket lelkendezve vettem meg, és hónapokig hozzájuk sem értem. 

Ezek a könyvek az első hetekben elnézően kacsingatnak, biztosak benne, hogy hamarosan, például ha jön a tavasz, ki fognak nyílni. Azután elkezdenek türelmetlenkedni, és egy idő után úgy csinálnak, mintha ott sem lennék, mert szerintük én is így csinálok. Tűrnek, de mindennek van határa – amikor egy könyv megelégeli a vakságomat, rám üvölt a polcról, és mindig nagyon jól teszi.
 
Mostanában két könyv is rám üvöltött. Először Tóth Krisztina Akváriuma tette, hogy aztán hetekig némileg, de felszabadítóan nyomasztó figuráihoz térjek vissza időről időre, etessek halakat, tanúskodjak abortuszról, süssek lángost, felejtsek el mosolyogni az esküvőmön. 
 
A másik könyv valójában nem is üvöltött, csak finoman közel húzott, és mire kinyitottam, már Olaszországban voltam, Italo Cal­vinonak köszönhetően hetekig Láthatatlan városok vettek körül, azzal a nyugalommal töltve el, hogy bár a saját városaim láthatóbbak, de egyáltalán nem biztos, hogy valóságosabbak is ezeknél a városoknál.
 
Most egy ideje Vonnegut Börtöntölteléke köszörülgeti a torkát. Azt hiszem, hamarosan üvölteni fog.

Ajánló