A modern hegedűk is vannak olyan jók, mint a régi Stradivarik

„A mai modern hangszerek is vannak olyan jók, mint az antik olasz darabok” – hangsúlyozta Draskóczy Gábor világhírű magyar hegedűkészítő mester, aki tavaly dupla aranyérmet nyert az Amerikai Hegedűtársaság nemzetközi versenyén Dallasban.

Draskóczy Gábor Londonban az első nap három műhelyben mintegy tíz eredeti Stradivarit foghatott a kezébe
Fotók: MTI, TASR/AP
A Londonban élő Draskóczy Gábor a Fonó Budai Zeneházban megrendezett Wine and Violin – Hegedűkészítők Szalonja vendégeként járt Budapesten. 
 
„A hegedűkészítés mesterség. Bizonyos művészi beütéssel, de alapvetően mesterség” – fogalmazott Draskóczy Gábor, aki azt vallja, hogy a hegedű elsősorban használati tárgy, ezért a legfontosabb, hogy jól lehessen használni, vagyis jól szóljon.
 
Az 1976-ban született magyar hegedűkészítő az antikolt hangszerek mestere, külsejüket, felépítésüket tekintve 300-400 évesnek kinéző hegedűket készít. Elmondta: ez a korszak volt a hegedűkészítés aranykora, ekkor születtek a világhírű cremonai hangszerek. A mesterek többsége azóta is az akkori hegedűkészítők munkáját igyekszik megközelíteni.
 
„Azt gondolom egyébként, hogy szakmailag már továbbléptünk ezen, csak ezt a hegedűkészítőknek és zenészeknek is fel kellene ismerni. Rá kellene jönni, hogy a modern hangszerek is vannak ugyanolyan jók” – fogalmazott. Megjegyezte: a zenészek többsége ma is öreg olasz hangszert akar, de mivel az eredetit a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, nagyon keresettek az antikolt darabok. Utóbbiakat egyébként könnyebb is eladni, mint a modern kinézetű hegedűket.
 
 
Draskóczy Gábor kiemelte: bár ugyanazokat a technikákat, sőt több­nyire ugyanazokat a szerszámokat igyekeznek alkalmazni, mint a cremonai mesterek, a mai hangszerkészítők mégsem ugyanolyan hegedűket építenek, mint a régiek. Az antik barokk hangszereknek más volt a nyakmenzúrájuk, másként voltak beállítva, más volt a gerenda, és még bélhúrokat használtak. A ma használt Stradivarik többsége is át lett építve, hogy megfeleljen a mai igényeknek. 

Ezt a hegedűt Antonio Giacomo Stradivari (1648–1737) készítette 1734-ben. Felbecsülhetetlen az ára.
 
„Az öreg olasz hangszerek között is van jó és rossz, csakúgy, mint a mai modern hangszereknél. Az öreg olasz hangszerek között is van olyan, amely egyszerűen nem szól jól, hiába került több millió fontba” – mutatott rá Draskóczy Gábor, aki 2010 óta dolgozik Londonban.
 
Mint felidézte, testvére tanácsára egy saját készítésű hegedűjét szerette volna eladni a brit fővárosban, így lépett kapcsolatba a Florian Leonhard Fine Violins műhellyel, amelyet a világ legjobbjának nevezett.
 
„Véletlenül került szóba, hogy esetleg ott dolgoznék. Elmondták, hogy van egy kéthetes próbaidő, és éppen új hangszerkészítőt keresnek. Átraktam a repülőjegyemet, megcsináltam a kéthetes próbaidőt. Utána csak annyit kérdeztek, hogy mikor kezdenék” – mondta el. 
 
Magyarországon tíz év alatt mindössze három Stradivari hangszert látott közelről, akkor is csak rövid időre, koncertek után, amikor gratulált a fellépő művészeknek. Londonban viszont az első nap három műhelyben mintegy tíz eredeti Stradivarit foghatott a kezébe, ekkor döntötte el, hogy ott szeretne dolgozni.
 
„Az egyik helyen a tulajnak el kellett mennie, mondta, hogy nyugodtan ott maradhatok két Stradivari hegedűvel és egy csellóval, csak szóljak az irodistáknak, amikor elmegyek, hogy ne maradjanak őrizetlenül a hangszerek” – mesélte. 
 
Draskóczy Gábor elárulta azt is: a dallasi versenyen nyertes hegedűjét már eladta, nagyon sokan jelentkeztek érte.
 
„Jól sikerült hangszer volt, de remélem, hogy fogok még jobbat is csinálni” – fogalmazott a hegedűkészítő mester. (MTI)

Ajánló