Januártól kívül-belül megújult az Irodalmi Szemle

Új külsővel és megújult online felülettel jelenik meg januártól az Irodalmi Szemle, amelynek impresszumában is felfedezhetünk két új nevet.

A nyomtatott lap szerkesztőségét Németh Zoltán, az online felületét (www.irodalmiszemle.sk) Nagy Hajnal Csilla erősíti. Így az idei első lapszám stílszerűen Háy János Változás című versével nyit, ezt követik Pollágh Péter és Hajtman Kornél versei. Izgalmas és aktuális az az ízelítő, amelyet „a cseh Pasolini”, Bořivoj Kopic életművéből kapunk, Csehy Zoltántól. A prózai vonalat Benedek Szabolcs, Forgács Péter, Nyerges Gábor Ádám és Tóth Kinga egy-egy szövege erősíti. Szászi Zoltán továbbra is rendszeresen postázza Fél-vidéki leveleit. Marosán Bence Péter Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről értekezik, míg Major Ágnes tanulmánya Lovas Ildikó Spanyol menyasszonyát a Csáth-kultusz alakulástörténete, az irodalmi kultuszkutatás szempontrendszere szerint járja körül. Kritikát olvashatunk a Szlováknak lenni csodás című antológiáról Balogh Magdolna tollából, Győrffy Ákos A hegyi füzet című kötetéről Fleisz Katalin, a kassai Thália Színház A falu rossza című előadásáról Soóky László ír.

A februári szám már „klasszikus”. A kérdésre, hogy mi tesz egy szerzőt vagy művet klasszikussá, sokféle válasz létezik. Az azonban tény, hogy a „klasszikus” szóhoz valamilyen értékfogalom kötődik, és amit gondolunk róla, azt sokszor az iskolában tanuljuk meg. Épp ezért gyakran megfeledkezünk arról, hogy a konszenzusos megállapításokon túl mennyi apró részlet lehet kérdéses.

A lapszám tanulmányai ismert szerzőkkel kapcsolatos, kevésbé ismert problémákat feszegetnek: Fekete Norbert Kölcsey Ferenc álnévhasználatáról, Wirágh András Cholnoky László kompilációs szövegalkotási stratégiájáról, Vincze Dániel Janus Pannonius műveinek kalandos angliai felbukkanásáról ír. De újabb értelmezést kapunk Babits művéről, A gólyakalifáról Papp Dénestől, Gyürky Katalin jóvoltából szóba kerül Nyikolaj Mihajlovics Karamzin itthon szinte elfeledett életműve, Hajtman Kornél pedig a kora újkori közköltészetről értekezik.

A szépirodalmi szövegek is a klasszikushoz fordulnak vissza. Csehy Zoltán Statius Achilles ifjúsága című eposzának egy részletét adja közre, Zuzana Mojžišová Aphrodité című novelláját (Vályi Horváth Erika fordításában), Tatár Sándor Esterházy Péternek ajánlja versét. Szerepel még a lapban Mirkka Rekola verse (Polgár Anikó fordításában), Szászi Zoltán Fél-vidéki levele és Soóky László színikritikája, ezúttal Székely Csaba Bányavakságáról. (k)

Ajánló