Íme, a szlovák world music

Ha külföldön szeretnénk eldicsekedni országunk zenéjével, általában magyar lemezeket viszünk ajándékba. Pedig idehaza is teremnek izgalmas zenék.

Én például mostanáig főleg a Longital, a Korben Dallas és a PaCoRa trió albumait terjesztem a világban. Mostantól ezt a lemezt is büszkén teszem a bőröndbe.

Katarína Máliková neve számomra ismeretlen volt, de nem sokáig szégyenkeztem, mert egy gyors közvélemény-kutatás után kiderült, szlovák ismerőseim sem ismerik ezt a huszonhat éves dalszerző-zongorista-énekesnőt, akinek bemutatkozó lemeze nemrég jelent meg, és aki korábban népdalok hangszerelésével foglalkozott.

Nos, ez a szlovák world music, kedves külföldi barátaim. Többszólamú ének, népi hangszerek kombinálása lebegős elektronikával, úgy hogy gyakran nem is tudjuk, melyik melyik. Van, hogy épp csak bekúszik egy népi dallamfoszlány furulyán. Van, hogy egy dal végén megkondulnak a harangok. És olyan is van, hogy egy autentikus népdal dzsesszes, vagy kortárs komolyzenei kíséretet kap.

A Pustvopol egy Breznó melletti rét, Pusté pole régi megnevezése. Katarína Máliková innét származik, mármint nem a rétről, hanem Polomka községből, amelyen gyermekkoromban sokszor átrobogtunk a családi Škodával. Sosem álltunk meg beleszagolni a levegőbe, nem ismertünk ottani embereket, nem hallottuk a zenéjüket. Most kezdem az ismerkedést. Máliková rendkívül intelligens és kreatív idegenvezető. A népdalok szinte csak jelzésszerűen jelennek meg, saját szerzeményekkel vegyítve, sokszor meglepő körítéssel.

A dzsesszes dobok és dallamvezetés (A to je to posledné, Dvanácty január) természetes elegyet képez az elektronikus alapokkal. Az egyszerű melódiák annyira markáns kíséretet kapnak (Jedna sestra, Zrána, Bulo mi nam bulo), hogy a zene önmagában is megállna. Ha Máliková nem énekelne rá, azt mondhatnánk, kortárs kamaramű-vet hallunk. Aztán van itt lánykórussá dagadó, megtöbbszörözött énekhang (Krehká láva), kortárs opera (Nevesta hôľ), artopop (Nová krajina). Máliková percenként spriccel a fülünkbe valami formabontót. Sokat merít a repetitív zenei hagyományból is, ismétlődő szekvenciákra épülő dalait nyugodtan lehet daraboknak nevezni, amelyek magukkal ragadó szenvedélyektől feszülnek. Két helyen is beemel magyar népi dallamokat, illetve pontosan tudja, mely Brezno környéki melódiák léteznek magyar szöveggel is.

A legvidámabb dalban (Dínom, dánom) is van valamiféle hűvös intellektualizmus. A cincogó, staccatózó hegedűk miatt minimál barokknak nevezi ezt a szaknyelv, de gyanítom, hogy a szerző nem bíbelődik a besorolással, csak használja, ami tetszik neki. Zenéje sok esetben operai módon támasztja meg a szöveget (Popol augusta, Krehká láva). Az egyszerre okos és érzelemgazdag szövegeket egyébként szintén Máliková írta, a népdalfeldolgozások kivételével.

Elfojtott érzelmektől átfűtött, ugyanakkor hűvös intellektualizmust sugárzó lemez a Pustvopol. Az már csak mellékes megjegyzés, hogy Málikovának szép, telt hangja van. Az igazi csoda a dalok hangszerelésében rejlik. Bemutatkozó album rég okozott nekem ekkora meglepetést a hazai szcénán.

Ajánló