Pozsonyban Esterházy Péter utolsó színpadi műve

Pozsony |
Színházi ünnepre készül a pozsonyi Nemzeti. Esterházy Péter Mercedes Benzét mutatja be január 7-én. 
Esterházy Péter
Esterházy Péter
Képarchívum - Vladimír Šimíček felvétele
A kortárs magyar irodalom tavaly elhunyt jeles alakjának darabját, amelynek megírására nem sokkal azután kapott felkérést, hogy a budapesti Nemzeti Színház új (mai) vezetése minden korábbi előadást, köztük az övét, az Én vagyok a Te című revüt is levette a repertoárról.
 
Az időzítés, mármint a megrendelés nagy valószínűség szerint nem volt véletlen. Ez lett a Szlovák Nemzeti Színház válaszgesztusa a magyar politika példátlan döntésére. Esterházy Péter a darabot megírta, ott, ahol kellett csiszolt, változtatott rajta, kibővítette, a felkérésnek teljes mértékben eleget tett, és elment, pompás darabot hagyva maga után.
 
A Mercedes Benz próbái a végéhez közelednek. Szokatlanul erős munkafolyamat zárul a színházban. Az előadás szereplőinek előbb Az ember tragédiájában kellett elmerülniük, hiszen az adja az új Esterházy-darab keretét. Az Úr és Lucifer örökös civódása, kettejük különös fogadása, s csak utána kezdődik a tényleges játék, amely a magyar történelem legviharosabb időszakát eleveníti fel, kezdve a 17. századi fényes győzelmektől, mesés gazdagságtól a 20. századon át, egészen a jelenkori Esterházy család törtetéig. Mindez kiegészül egy istenített és megtöretett apafigura alakjával, valamint apa és fia halálos, sőt halálon túli viszonyának ábrázolásával. De van egy harmadik vonulata is a műnek: az arisztokrácia, a nemesség iránti nosztalgia és a történelmi összetartozás utáni vágy, a szétszakadt Monarchia ma is összefonódó osztrák-magyar-szlovák szála.
 
Dušan Jamrich (Gróf) és Robert Roth (Lucifer)
Dušan Jamrich (Gróf) és Robert Roth (Lucifer)
Fotó: Andrej Čanecký/SND
 
A próbák folyamatába csak a három karácsonyi ünnep szabott szünetet. Roman Polák, az előadás rendezője és Peter Kováč, a darab fordítója, szlovák dramaturgja végig fáradhatatlanul dolgoztak odaadó csapatukkal. Csupa jó nevű, tapasztalt színész került az előadásba. Már az első olvasópróbán mindannyian felmérték feladatuk súlyát, s az elmúlt két hónapot a szerző gondolatainak „fogságában” töltötték.
 
„Egy ilyen szöveg mindenkit gazdagabbá tesz, és szellemileg felfrissít – állítja Anna Javorková, a Szolgáló megformálója. – Mivel nem klasszikus formában megírt dráma, valósággal rákényszerített bennünket arra, hogy naponta elemezzük az írottakat, állandóan keressük a mögöttest. Kollégáimmal együtt méltók akarunk lenni a darabhoz, a szerzőhöz. Én még karácsonykor is Esterházyt olvastam, annyira megszerettem őt.”
 
„Emléktöredékekből, fájó, véres történelmi és családi szilánkokból áll össze a darab – vélekedik Robert Roth, Lucifer alakítója. – Esterházy művészi módon adja át a kegyetlen igazságot. Leleplezte apja alakját, megírta, hogy tovább élhessen, de belenyugodni nem tud abba, amit elkövetett. Belegondolni is rossz, hogy apámról, a példaképemről, aki kézen fogva vezetett az úton, az ő könyvei formáltak, abból szereztem a tudást, egyszer csak kiderül, hogy az ÁVO munkatársa volt. Amióta ebben a történetben élek, én is görbe tükörben látom a dolgokat. Szembe jön velem az utcán egy idős ember, egy rokonszenves bácsika, és máris átvillan az agyamon, hogy mi van, ha ő is besúgó volt? Hiszen az egykori bűnösök még itt élnek köztünk. A rosszat az ember hívja elő, nem egy magasabb erő. Lucifer mindig hálás szerep, itt, ebben a darabban duplán, hiszen nagyon intelligensen írta meg a szerző. Nagy horderejű, súlyos gondolatokra épül a darab, itt nincs szükség extra helyzetekre, extra jelenetekre. Nemcsak színészként, magánemberként is rengeteg kérdés elé állított bennünket az előadás. Minden mondattal gyöngyszemek hullanak a darabban, itt márványba véshető mondatok vannak.”
Apa és fia – Dušan Jamrich és Ondrej Kovaľ – kapcsolatát hol gunyorosan fájdalmas, hol játékosan kontrasztos tükörben láttatja a rendező, kapcsolatuk színét és fonákját, az érem két oldalát egyszerre felmutatva.
 
Robert Roth és Dominika Kavaschová (Anya)
Robert Roth és Dominika Kavaschová (Anya)
Fotó: Andrej Čanecký/SND
 
„Bár nagyon súlyosak a gondolatok, az Úr és Lucifer párharca különböző játékai, a mondatok mögött meghúzódó humor ad egyfajta könnyedséget a szövegnek – mondja az ifjú grófot játszó Ondrej Kovaľ. – Az elején ugyan még olvasni is nehéz volt, mára nagy élvezettel fürdünk benne. Végül is történelmi revüt adunk, ami mozaikszerűen áll össze, és én boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a nagyszerű játéknak.”
„Bonyolult a darab konstrukciója – állapítja meg Dušan Jamrich. – A magyar néző számára még a rejtett metaforák is érthetők, a szlovák nézőnek azonban, bár közös a történelmünk, bizonyos dolgokat a színészi játékkal kell megmagyaráznunk. A humor, az irónia remélem, segít az összefüggések megértésében. A rövid dialógusok miatt itt pillanatok alatt kell igazzá tenni jeleneteket. S bár történelmi revüről beszélünk, arra is figyelnünk kell, hogy ne valamiféle panoptikumba csalogassuk be a nézőket, hiszen a Mercedes Benz sokkal komolyabb kérdéseket vet fel, mint egy szórakoztató darab. Ki merem mondani, én elég jól ismerem a magyar történelmet, Esterházy Péter mégis nagyon sok érdekességre nyitotta fel a szememet. Nagyon tetszik, amikor azt mondja a darabbeli ügyvédnek, hogy: Ne nevezzen grófnak, hívjon csak úrnak! Ha tehetném, szívesen megkérdezném tőle, hogy valóban nem érzi magát grófnak, csupán egy polgári társadalom tagjának, hiszen az ereiben ott folyik a nemesi vér. De az is felettébb imponál, hogy azt mondja, az ember ne legyen osztrák, szlovák vagy magyar, csak ha rákényszerítik. Az ember legyen ember, gondolja ezzel. Hiszen Isten sem magyar, szlovák vagy osztrák.”
Színháztörténeti esemény lesz január 7-e Pozsonyban, ezt már most kijelenthetjük. Esterházy Péter műve magyar színpadon eddig csak felolvasószínházi előadásként hangzott el. A játék, ez a páratlan történelmi revü nálunk elevenedik meg először valós színpadi formában. További sorsa nem kiszámíthatatlan.
 

Ajánló