Véres boszorkányvadászat Jancsi és Juliska módra

Az utóbbi két évben egymást értik a klasszikus mesék feldolgozásai a mozivásznon. A lány és a farkas, a Tükröm tükröm, a Hófehér és vadász után idén a Boszorkányvadászok című film is megszületett, amely Jancsi és Juliska felnőttkoráról mesél.

Az eredeti történtet már mindenki kívülről fújja: mézeskalácsház, megsütött boszorkány, boldog befejezés. A Boszorkányvadászok azonban lényegében a happy endnél kezdődik el.

János és Júlia felnőtt fejjel hivatásos és elismert fejvadászként tevékenykedik. Bajba jutott városokat tisztítanak meg a szipirtyóktól. Legújabb megbízatásukat egy Augsburga nevű kisvárosban kapják. Egy nagy hatalmú boszorkány már tizenegy gyereket rabolt el a környékről. Ki kell szabadítaniuk a gyerekeket, és likvidálniuk kell a gonosz lényt.

A történetről ezzel szinte mindent elmondtunk. Ugyan feltűnik még egy Edward nevű troll, és a testvérpár múltjáról is sok mindent megtudunk, de egyik cselekményszál sem tornáztatja meg agytekervényeinket. Ez egy igazi agykikapcsolós, véres akciókra épülő mozi.

És ez az, ami a Boszorkányvadászokat a többi Grimm-feldolgozás fölé emeli, ugyanis egyedül ez a mozi kapott R-es besorolást Amerikában (Magyarországon 16-os karika, Szlovákiában, érdekes módón, azonban csak 12-es került rá). Maga a rendező, a norvég Tommy Wirkola is tisztában van ezzel: „Nos igen, tele van erőszakkal, és a vérrel sem spóroltunk. De hát én ezeket a dolgokat imádom a filmekben.”

János és Júlia fegyvertára az egyszerű pengéktől egészen a Gatling géppuskáig terjed. A banyák kivégzése is széles skálán mozog: elégetés, fejlevágás, csupa nyalánkság az akcióhorrorok kedvelőinek.

A legnagyobb baj a filmmel kapcsolatban, hogy teljesen átlagos. A CGI remek ugyan, de már 2013-at írunk, a színészi játék sem kiemelkedő, mivel ez nem az a film, amelyben nagyon sok érzelmet kellene átadni a nézőnek. A sztoriról pedig már szóltunk.

Akkor sikerült volna jól, ha az egész mozi olyan lenne, mint az utolsó húsz perc. Ekkorra, a vége felé mintha Wirkola rájött volna, hogy ez nem az a film, amit véresen komolyan kell venni. Mintha az addig eltelt hetven percet akarná kifigurázni. Ennek következtében emelkedik a humorfaktor, és a végső véres leszámolás is sokkal fogyaszthatóbbá válik a néző számára. Ha ezt a szintet tartotta volna Tommy Wirkola, akkor akár egy sokat emlegetett és idézett alkotást is letehetett volna a nagyérdemű elé.

Így azonban keserű szájízzel állunk fel a végén a kihagyott lehetőség miatt.

Címkék 

Ajánló

Felhívjuk érzékenyebb olvasóink figyelmét, hogy írásunk egy csúnya szót is tartalmaz – idézetben. Nem tudtuk...

Oroszországból érkezhetett eredetileg az a Buk légvédelmi rakéta, amellyel feltételezés szerint a múlt csütörtökön...