A borítón Kusnyár Eveline alkotása

Közülük elsőként Juhász Katalin egy versét közli a lap, mintegy a költő Látod, duzzad című legutóbbi verseskötete előtt tisztelegve; szintén itt kapott helyet Ardamica Zorán – hosszúsági rekordot döntögető: Ne menjünk inkább sehova főleg melóba ne menjünk című – verse is. A Próza és vidéke rovat Ikrek könyve címen Kozsár Zsuzsanna szövegét hozza. A lap egyik legizgalmasabb összeállítása a száz évvel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmán megidézése; ebben három kiváló írás kapott helyet, egy tanulmány (Mikszáth Kálmán esete a dzsentrivel), egy Levél Praznovszky Mihálynak alcímű adalék és egy szépirodalmi jellegű Mikszáth-triptichon, Szászi Zoltán három, anekdotázva kanyargó története. A kritikák és recenzók közt Agócs Attila ismerteti a „Csak a rózsám járjon szép csinosan...” című Lengyel Ágnes-kötetet (Ünnepi palóc öltözetek napjainkban). Ugyanitt A reprezentáció mozaikjai címen elemzi Róna Z. Péter A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága című legújabb Szászi Zoltán-kötetet.