2012. május 25. péntekMa: Orbán (HU), Urban (SK)Holnap: Fülöp (HU), Dušan (SK)« Küldj képeslapot!
Az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, bár nem jubileumi évfolyam, két jelentős évfordulóra is emlékeztet.

Bemutatkozott a legújabb Báthory-verzió

Cikk küldése ismerősnekCikk nyomtatása
Berlin
|

Az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, bár nem jubileumi évfolyam, két jelentős évfordulóra is emlékeztet. Húsz évvel ezelőtt omlott le a berlini fal, amely a várost két, keleti és nyugati részre osztotta. A fal Berlinnek azon a részein húzódott, amelyeken felépül(t) az új évezred városának központja.

A másik jubileum a Berlinaléhoz kötődik: tíz évvel ezelőtt kezdett íródni a fesztivál újkori történelme.

Az ez évi fesztiválra nem lehet panaszkodni, hogy külsőségeivel, pompájával nem világraszóló. Sokkal több hollywoodi sztár érkezett a mustrára, és vonult végig a fehér tulipánsétányokkal szegélyezett vörös szőnyegén, mint a korábbi években. A nyitónaptól kezdve mostanáig a legnagyobb ováció Leonardo diCapriót fogadta.

A verseny vegyes érzelmekkel kezdődött. Kevés volt a jó film, erre utal az is, hogy öt újságírói ankét értékelésében is alacsony minősítést kaptak. A legnagyobb csalódást svéd színekben versenybe szállt Lukas Moodysson Mamut című filmje jelentette (korábbi filmjei: Beszélj velem, Kurva Amal), amely a legalacsonyabb tetszési indexeket kapta. Kellemes meglepetéseket olyan filmek szereztek, amelyeket nem támogattak meg amerikai dollárokkal, és nem vitték a vállukon világsztárok. Közülük is kiemelésre méltó az uruguayi és argentin összefogással készült Gigante című mozgókép, amely egy montevideói szupermarketben játszódik. Gyengéd érzelmekkel teli, mélyen emberi története egy biztonsági őr és egy takarítónő között fellángoló érzésről szól.

A Berlinale szlovák és cseh látogatói minden bizonnyal Julie Delpy A grófnő című alkotását várták a legnagyobb kíváncsisággal. Delpy ugyanis leforgatta Báthory Erzsébet történetét, és a filmben saját maga életre is kelti. A Delpy-alkotás a nagy sikerű Jakubisko-opus teljes ellentéte. A csejtei várúrnő az angol verzióban vérben ugyan nem fürdik, de fiatal nők vérével ápolja kezét és arcbőrét, hogy felkeltse maga iránt a 18 évvel fiatalabb Thurzó István érdeklődését. Ezen igyekezete nyomán nem hiányoznak a filmből a naturalisztikus jelenetek a la Rambo sem. A grófnő sebet ejt saját mellén, hogy belevarrja a férfi hajtincsét. Kell-e ehhez hozzátenni még valamit, ha csak nem azt, hogy a film a grófnőt gyilkosként mutatja be. Talán befejezésként megemlíthetjük, hogy bizonyára a hazai mozikba is eljut majd az angol opus. S ezzel újabb és újabb vitákat gerjeszthet majd Báthory filmes jelensége – annál is inkább, mivel Zdeněk Troška is egy tízrészes Báthory-sorozatra készül. (Štefan Vraštiak)