Ötven év alatt lehetne feldolgozni a magyarországi vörösiszap-mennyiséget

Budapest |

Magyarországon körülbelül ötvenmillió tonnára becsülhető a timföldgyártás melléktermékeként képződő vörösiszap, ezt a mennyiséget ötven év alatt lehetne feldolgozni - nyilatkozta az MTI-nek Szépvölgyi János, az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetének (MTA KK AKI) igazgatója, a Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsának (KKB TT) tagja.

Az 50 millió tonna vörösiszapot három nagy zagytározóban tárolják: 8 millió tonnát Mosonmagyaróváron, 12 millió tonnát Almásfüzitőn, valamint 30 millió tonnát Ajkán.

"A vöröiszap fő alkotóelemei a vas, alumínium, szilícium, kalcium, titán, de található még benne vanádium és más ritka fémek. Vastartalma 30 és 45 százalék között van, vasoxid formájában található meg a vörösiszapban. Negyven százalékot alapul véve, 14-16 millió tonna fémet tartalmaz az 50 millió tonna vörösiszap" - magyarázta Szépvölgyi János.

Az alumíniumoxid-tartalma 15-16 százalék. E mennyiségnek körülbelül a fele a fém, vagyis 7-8 millió tonna tiszta alumíniumról beszélhetünk. A ritka fémekhez tartozó titán tartalma óvatos becslések szerint 2 százalék körül van, ezt azt jelenti, hogy az ötvenmillió tonna vörösiszapban 1 millió tonna titán található. "Fantasztikus számok, ezek a mennyiségek 60-70 év alatt gyűltek össze" - jegyezte meg az MTA KK AKI igazgatója.

E fémek kinyeréséhez fel kellene dolgozni az iszapot. Az alapvető gond, hogy igen magas a lúgtartalma, a bauxit alumíniumtartalmát ugyanis erősen lúgos közegben választják el a többi alkotórésztől.
"Amennyiben sikerül megszabadítani a lúgtól, ami nem egy könnyű feladat, már fel lehet dolgozni a vörösiszapot. A feldolgozásra kiterjedt vizsgálatokat végeztünk már az 1980-as évek közepén, amikor még létezett Alumíniumipari Tröszt, majd 2001-2005 között" - mondta Szépvölgyi János.

A vörösiszap gazdaságosan csak úgy dolgozható fel, ha minden alkotóeleméből megkísérelnek terméket előállítani.

"Nem lehet csupán a vasat kinyerni, a többi alkotóelemet pedig otthagyni, mert ez nem gazdaságos, a vas értékesítéséből származó árbevétel ugyanis nem fedezi a feldolgozás költségeit. Komplex hasznosításra kell törekedni, vagyis megkísérelni az összes komponenst - a titánt, a vanádiumot és az egyéb ritka fémeket - kinyerni, s belőlük terméket előállítani. Ily módon már gazdaságos lesz, vagy legalábbis nullszaldós" - fogalmazott a tudós.

Mint rámutatott, nincsenek technológiák, csupán technológiai megoldások léteznek, amelyek fázisait különböző léptékben már kipróbálták.

"Mi is kipróbáltunk jó néhány lépést, volt, amit laboratóriumban, s volt, amit nagyobb léptékben. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kirakós játékot: rendelkezésre állnak az egyes elemek, az egyes komponensek elválasztására és feldolgozására szolgáló megoldások. Ezekből különböző módon rakja össze az ember a végső komplex technológiát. A megoldások egyrészt abban különböznek, hogy milyen elemeket veszünk elő a készletből, másrészt, hogy hogyan rakjuk őket össze" - emelte ki Szépvölgyi János.

Hozzátette: az ilyen feldolgozóüzemeket a tározók közelében kell telepíteni, vagyis Magyarország esetében legalább hárommal kellene számolni: a vörösiszap szállítása gazdasági és környezetvédelmi okokból egyaránt elképzelhetetlen.

"Három feldolgozó üzemből kiindulva, amelyek összkapacitása évi 1 millió tonna lehetne, ötven esztendő kellene a teljes mennyiség feldolgozására. Ez nem egy máról holnapra megvalósítható feladat, de erre előbb vagy utóbb mindenképpen áldozni kell majd. A jelenlegi helyzet környezeti okok miatt sem tartható. másrészt pedig túlságosan értékes anyagról van szó ahhoz, hogy hosszabb ideig ott álljon érintetlenül" - összegezte Szépvölgyi János.

Ajánló